A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

LELKED VEZETŐK A minap egy szorgalmas népű takaros faluban jártam, Vlcsápapátln. Falu, mint sok más, de amint végigláboltam sarát, a tavaszias melegben, a felengedő fagyban csillogó, környező utcáin, úgy éreztem, mintha szokatlan atmoszférába kerültem volna. Jóllehet már eleve felhívták rá a figyelmem, hogy ott nagyon jő közállapotokkal fogok találkozni, egy igazi mintafalut ismerek majd meg benne, ahol már megértette a falu lakossága, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a felfelé vezető út, — mégsem ez határozta meg benyomásaimat. — Valódi kis szocialista község már most is, — dicsérték felsőbb hivatalokban — százötven párttag van a faluban. Kétségtelen, hogy ez megérződik mindjárt. A progresszív jelenségek ebben a környezetben ís kiütköznek, ahol az etnográfiai jelleg szembetűnő. Kedves falu ez, felszorulva a Kis Fátra tövébe, körülvéve szlovák községekkel. Tőle délre már mindenütt szlovák falvak vannak, északra pedig már nemhogy magyar települést, de magyar embert is nehéz találni. A szlovák-magyar szomszédság itt a legkézenfekvőbb valóság. Ha az utcán járkálő, vagy üzletben, kocsmában álldogáló ember megszólal, úgy tűnik, mintha, szlovák ember beszélne, aki nemrégen tanulta meg a magyar szót. A palócok olyan dialektuséval . és hanglejtésével beszélnek, amit írásjegyekkel aligha lehet lejegyezni — s ezt a tájszólást a nyelvjárások térképén sem jelölhették. Ezek a legpalócabb palócok, akiknek a szoros szomszédsági viszonyból eredő alkalmazkodóképesség második természetük, a jövevénynek egy negyedőrán belül elmondják, hogy ezt a jószomszédi viszonyt, azt a hallgatólagos diplomáciát, amellyel egymás között közlekedtek, milyen fonákul szétrombolta Hlinka állama. A fasiszta vezetés a legteljesebb meghódolásra kötelezte a falut, a dolgozó emberek ügyéhez hü baloldali és kommunista egyéneket internálták. De nem érezhette magát jobban az a napszámos sem, aki azelőtt, ha sovány falatokért is, de otthon gürcölhetett, s egyszeriben a cseh-mórva protektorátusban volt kénytelen munka után csavarogni. Az otthonmaradottak ls megtanultak tűrni és hallgatni, jogtalanná vált a magyar szó, semmi érvénye és hatása nem volt Az emberséges hangot felváltotta a fasiszta demanógla, amit az egyszerű, dolgos szlovák ember legnagyobb restelkedésére a magyarnak is szlovák nyelven közvetítettek. Semmi kultúra, még az iskola sem maradhatott meg. Iskolák és hivatalok csak az állam céljait szolgálhatták. Magyar nyelvű iskolája azonban még ma sincs a községnek. — Ez a község — mondja a nemzeti bizottság elnöke, Miskolczi Viktor —, ahogy híresztelik is, szocialista község, szép eredményeink vannak, de kevés támogatást kapunk a felsőbb hatóságoktól, konkrétan a járási és a kerületi nemzeti bizottságtól. Belépett itt a szövetkezetbe az egész falu, jól ls gazdálkodik a szövetkezet. Sajnos, kultúrházunk, magyar tanítónk és iskolánk máig sincs. — Én ezt majd'megmondom az országgyűlési képviselőnknek is, ha kell — szól közbe a falu öreg kommunistái közül egy. Magát Vince, aki éppen a nemzeti bizottság irodájában tartózkodott, — hogy falunkban a legfontosabb a kultúrház, meg az iskola. Mí az állammal szemben teljesítjük kötelezettségünket, ezért szeretnénk, ha az állami tervek összeállítói a mi igényeinket is figyelembe vennék. A fiatalság jövőjéről van szó! A fiatalság, mert nincs más művelődési és szórakozási lehetősége, kártyázik a kocsmában. Aztán fogja magát és elmegy a városba, előbb csak nézelődni, aztán meg már dolgozni is. Ha a fiatal megkóstolta a városi életet, kötéllel sem lehet visszatartani. Ezt mi már tapasztaltuk. Alig tudtunk tíz-tizenkét fiatalembert rábeszélni, hogy maradjon itthon a falujában és dolgozzon a földeken. De ha volna magyar tanítónk — lehetne az még szlovák ember ls, csak beszéljen magyarul — és ha az kezébe venné a magyar fiatalság nevelését, meg a kultúrház irányítását, akkor már ezzel a dologgal is előbbre volnánk. Az én fiamnak a legroszszabb bizonyítványa szlovák meg orosz nyelvből volt. Nem ls lehe,tett jobb, ha a gyereknek nincs tehetsége hozzá, mert az anyjával mindig magyarul , beszél. Én szlovák anyanyelvű vagyok, de azt mondom, hogy a magyar gyerekekkel csak a magyar tanító tud rendeáen foglalkozni. Hát ez hiányzik nekünk nagyon, a kultúrház meg az Iskola. Két idős párttag mondja ezeket, akiknek az élete már a múltban is a falué, a falu szegénységéé volt. ök voltak 1921-ben, akik megalakították a kommunisták pártját a faluban, ők vezették 1921-ben, 1926-ban a földmunkások és cselédek sztrájkját Kácser, Hecht, Adler földbirtokosok ellen, szembeszállva két századnyi szuronyos csendőrrel és katonával, dacolva a darázsi, csekei, bédi sztrájktörőkkel, börtönnel, Internálással, a rendszer minden hatalmi erejével, ők törték elsőként az utat a demokratikus fejlődés felé is a felszabadulás után, kezdeményezve a községi nemzeti bizottság és a földmüvesszövetkezet megalakítását. Az egyik a nemzeti bizottság elnöke, a másik szövetkezeti tag, de mind a kettő faluja érdekeinek mozgatója, s ha mondanak valamit, nagyon erősen érezni, hogy képviseletben mondják. — Benne volt a választási programunkban — mondja Miskolczi Viktor —, hogy kultúrházat építünk, az is, hogy kibővítjük a nyolcéves iskolát, de a felsőbb szervektől még nem kaptuk meg a szükséges pénzösszeget. Csak az Iskolai építkezésekhez kellett volna kétmillió korona, de hát ezt sem folyósították, noha programunkat elfogadták. Ugyancsak nem tudtuk kitatarozni a nemzeti bizottság épUletét sem, mert 15 000 koronát hagytak jóvá és 45 000 korona kellett volna a javításokhoz. Ilyen formán akciós tervünket nem tudtuk megvalósítani. Egyébként nem volt eredménytelen a nemzeti bizottság működése, mert a község gazdaságilag gyarapodott s civilizációs fejlődést ls mutat. A község fejlesztési tervnek megfelelően új áruházat létesítettek, a községi vendéglöt kibővítették, az apáti utat kikövezték, ugyancsak kijavították a szövetkezet gazdaságához vezető utat, kilencven új lakásba vezettek villanyt (körülbelül 100—110 új lakás épült fel a községben az elmúlt esztendők során), orvosi lakást és rendelőt építettek, községi könyvtárat létesítettek (1611 könyv az állomány), ifjúsági klubszobát rendeztek be (kultúrház helyett!), egy kis parkot létesítettek a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve körül (amelyet a községből elesett felkelők emlékére állítottak fel) és fásították az utakat. Azonban legfőbb választási programjuk az volt, hogy a szövetkezet gazdasági fejlődését minden eszközzel segítsék. A fejlődést legjobban a szövetkezeti tagok pénzbeli járuléka fejezi ki. 1954-ben még csak 10 koronát kaptak munkaegységenként, 1956-ban már 29 koronát A terményjárulék is több volt. A nemzeti bizottság titkára. Varga Gyula, a szomszédos Elefántl községből származó szlovák fiatalember azt mondja: — Leginkább azt kell nézni, hogy az egyének, a családok szociális helyzete javul itt a falubah. Sok pénzük van Itt az embereknek, mindenki építkezni akar. Jövőre ís kiadtunk tíz házhelynek való telket. — Pénz az van, — mondja a Csemadok elnöke is, Buday Gáspár —, amikor zárszámadás volt, nem mertem a kocsmába elmenni, annyi volt ott a mulató ember. Itták az áldomást nyakra-före. Nem egy olyan ember volt, aki tízezer koronát ls vitt haza az osztalékből. — Akárhogy is van — mondja rá a nemzeti bizottság elnöke —, a kultúrház építését, az iskola kibővítését is újra bevesszük a jövő választások programjába és mindent megteszünk, hogy megvalósuljon. Hogy ez sikerüljön, több tényező összejátszása szükséges, de reménytkeltő az ilyen akarás, így, választások előestéjén. A falubői hárman estek el a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban. Az ő emléküket őrzi az emlékmű 5