A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
BARS! IMRE: Késmárk felett süvít a szél és És nincs kizárva, hogy a város tc hordia a ieaes havat a TAtra nnlmí Pn41ArlÁon Ann/vn Vi n 1 or hordja a jeges havat a Tátra felé. De a Nagyságos Fejedelem Lengyelországba elbujdosó hívének, nagy Bercsényi Miklósnak és mezítlábas vitézeinek lábanyomát mintha a mai napig se lepték volna be porfelhők és a kegyetlen hófúvások. A történelem e maradandó emlékei a város és vidéke régmúlt dicsőségéről mesélnek itt a lengyel határ felé rohanó Poprád folyó völgyében. Süvít a szél és a hőmérő —26 Celsius fokot mutat, akárcsak 1938 decemberében, amikor mint hontalan üldözött tartózkodtam a kurucok városában, ahonnan Karmasin csizmás vérebei és a Hlinka gárdisták kiüldöztek. Itt a Villa Casemarkban találkoztam letűnt nagy idők korcs utódaival, s a Thököly-vár árnyékában láttam életemben először fáklyásmenetben felvonulni a horogkereszt barna bélpoklosait. Késmárk a fajgyűlölet kis Nürnbergjévé változott. S a megbecstelenltett vörös zászló közepén, mint ragályos kórt terjesztő pók acsarkodott a horogkereszt! A XII. században királyi szóval királyi területre meghívott „hospttes teutonici" (német vendégek) a XX. század közepén a „furor teutonicustól" megszállottan • taposták csizmájukkal az emberiséget a csikorgó hóban. S itt kóstoltam bele az illegális kommunista pártmunkába. Ma ismét a Vár-utcán lépkedek. Arcomra vérvörös rózsákat fest a fagyos szél, lábam alatt ropog a hő, mely betemette az embertelenségbe fulladt germán gőg vészes napjainak még az emlékét is. De a Thököly-vár udvarán, a kápolna mögött kivégzett partizánok emléktáblája inti éberségre az őrzőket. A városban az élet lüktet. Oj idők új emberei békés, hősies építőmunkát végeznek itt, az északi határ mentén és helyreállítják a történelem erőszakosan megbontott folytonosságát. Mert ez a város a múltban majd mindig a haladás oldalán állt; a Thököly-felkeléstől kezdve Rákóczi hadjáratán át a negyvennyolcas szabadságharcig. A város múltja mozgalmas és érdekes. Késmárk városát csak úgy, mint a többi szepességi várost, a Németországból behívott telepesek alapították azokban az Időkben, amelyeknek „anteculturales," állapotait a királyi krónikás Anonymus „Silvus Zepus" (scepus) néven jegyzi fel. Ezek a telepesek azonban nem voltak telivér szászok, sem sziléziaiak, mint a szepességi kolonisták nagy része, jóllehet Árpádházi szent Erzsébet helybeli kultusza thüringiai származásra mutat. nelmi fejlődése éppen ezért halad irányban, mint a szepességi fe általában. Tán ez az oka, hogy a mely a XII, században három teli egyesüléséből keletkezett (Villa mark, a legrégibb, Péter-Pál tel a Szent-Mihály szállás), nem váll jává a „kis vármegyének", ahogy északi első, magyar határőr tele a szepesi „Tíz lándzsások székét vezték és nem csatlakozott a s: szászok, a „hospites teutonici" szélesebbkörü jogokkal rendi „Universitas Saxonum terrae Sc községéhez sem, melynek huszoi szepességi község volt a tagja és a „Comes Saxonum", a szepesi állott. Hain Gáspár Lőcsei króniká azt írja, hogy valaha a köly vár helyén 1190 körül apá lostor létesült. A kolostor körű telepesek erdőt irtottak, mocsa szárítottak és lakhatóvá tették a ket. IV. Béla király 1269-ben meg városuknak a kiváltság okai blróválasztást és a hetivásár , valamint az egyházi harmincad fiz alóli felmentést), és midőn Rőberi roly ezeket a kiváltságokat a hűségének elismeréseképpen mei siti, Késmárk aranykorát éli. A t krakkói fontos kereskedelmi úton szik és ipara, kereskedelme a • előnyös fekvéséből profitál. A kétszeres huszita támadás al a város gazdasági helyzetét és cs Hollós Korvin Mátyás segítette t a késmárki polgárokat. A város megállitási és raktárjoga azo újonnan kihívta a konkurrens I féltékenységét és irigységét. A lőc végül is elérték a királynál, hogy márk kénytelen volt jogairól lemo ni. Ezért dúlt továbbra is a sz ugyan megbékélt, de állandóan zsalkodó két város között a „hi háború". Egymás kereskedőit és rosait kölcsönösen üldözték és í alázták. A mohácsi vész után, amikoris gyarországnak egyszerre két kii lett: Szapolyai János és I. Habs Ferdinánd, a viszálykodás nyílt e ségeskedésbe csap át. Lőcse Fi nánd-pártlvá válik, míg Késmárk nemzeti király, Szapolyai zászlója sorakozik fel. A két város testvé borújában bizony a jő késmárkiak vitézkedtek, és Így nem csoda, 1 a lőcseiek Késmárkot a „harai barlangjának" nevezik. (Hain Gá Lőcsei krónikája). Késmárk városának keserves tap talatal voltak a léngyel és ma 6üüit а ьъг