A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

Édes anyanyelvünk Olvasás közben Az irodalom művelése mindig nagy fele­lősséggel járt, de még nagyobb a felelős­sége a népi demokrácia eszméit terjesztő irodalom munkásának, mert a szépség min­den faját úgy kell ábrázolnia, hogy a nép legszélesebb rétegei is necsak megértsék, hanem teljes mértékben élvezhessék is. Természetesen a nyelvi értékek szempont­ja is nagy felelősséget ró az irodalomra, hiszen elsősorban olvasmányainkból sze­rezzük meg szókincsünk legnagyobb részét, belőlük tanuljuk meg nyelvünk írott és íratlan törvényeit. „Kapás karbatett kézzel állt a gép mel­lett," így kezdi az író egyik novelláját, majd valamivel később ezt mondja: „Benn ül az irodán." Hát bizony az ilyen beszéd jő le­het Bugacfalván, de nem jó az irodalom­ban. A kapás szó a kapa főnévnek -s kép­zős származéka, tehát éppen olyan mellék­név, nflnt pl. a véres és pontos. Lehet ugyan a szónak főnévi értelme is, s ekkor a kapás ember jelentésében használjuk, ezt a jelentését azonban csak tapadás útján kapta, vagyis úgy, hogy a jelző magába foglalta a jelzett szó értelmét is. így lett a tokaji szó jelentése: tokaji bor, így lett a hálószobából az egyszerű háló és így lett a kapás emberből az egyszerű kapás. Ha az író az értelem kiegészítése érdekében ezt írta volna: Kapás elvtárs, esetleg Ka­pás József, nem Tett volna semmi baj a megértéssel. De az író másik mondatában is értelmi hasadás van: benn az irodán, így mondja. A benn is, az irodán is a hol kérdésre fe­lelő helyhatározó. De nem minden hol kér­désre felelő helyhatározó egyforma, mert az egyik ún. belviszonyt, a másik pedig külviszonyt jelöl. A benn azt fejezi ki, hogy valaminek a belsejében, benne tör­ténik, van valami, az irodán szó -n ragja azonban már a kúlviszony kifejezésére való rag és azt mondja meg, minek a felszínén, tetején történik valami. A ha­tározó még azt is kifejezheti, hogy valami valaminek a közelében, valami mellett tör­ténik (-nál). Ezt a hármasságot nemcsak a magyar nyelv jelöli meg, hanem a velünk rokon nyelvek nagy többségi* is, nyelvünk­nek ehhez az ősi örökségéhez tehát az író­nak is ragaszkodnia kell. Még csodálatosabb ugyanezen író müvé­nek egy másik fejezete. Ebben elmondja, hogy az orvos meglátogatta egyik betegét, Keményt, tudtára adte, hogy operációval meg tudják menteni. Aztán szószerint ezt mondja az író: „Azután aprólékosan megmagyarázta, hol tart Kemény betegsége, mit kell tenniök, hogy a műtétet elvégezhessék. ^ Kemény közben nézte korán őszülő, rit­kuló hajú koponyáját, egymáshoz kissé kö­zelálló, jóakaratú szemeit, nyugodt voná­sait. Anélkül, hogy tudott volna a főor­vosi értekezletről, megérezte azt a fontos változást, mely a háttérben történt." Az idézett sorokból kiderül, hogy Kemény a saját koponyáját nézte, ez pedig éppen olyan csoda, mint mikor az egyszeri káplár a lábemelést gyakoroltatta bakáival, s az egyik a bal lábát emelte fel, mikor a job­bat kellett volna, s az oldalt álló káplár egymás mellett két lábat látott emelkedni, s ezért azon méltatlankodott, minek emeli fel a baka egyszerre mind a két lábát. Ilyesféle csoda történhetett ezzel a Ke­mény nevű emberrel is, mikor anélkül, hogy tükörbe nézett volna, bámulta a saját koponyáját és mindazt, amit az író felsorol. Jól tudjuk, hogy a mondat az emberi tu­dattartalomnak nyelvi kifejezése s hogy az összképzetet alkotó képzetek mindegyiké­nek sokszor nincs szüksége nyelvi kifeje­zésre, mert pótolja őket az ún. nyelvi me­ző, vagyis, a mondatbeli összefügges. Ha pl. ezt kérdezik tőlem: Átadtad a levelet? — így felelek: At. — Most egyetlen szó, az igekötő pótolja az egész mondatot. A fenti idézetben azonban semmi sem pótolja a mondatból hiányzó birtokos jelzőt, ezt a szót tehát meg kell nevezni, és így rögtön világos lesz a mondát értelme: Kemény nézte az orvos őszülő ... koponyáját. Egy másik jó nevű irónk regénye is jobban hatna a közönségre, ha a nyelvi helyesség törvényeire több gondot fordított volna. Már előbb kifogásoltuk a benn az irodán kifejezést. No, ez a másik író szám­talanszor mondja: városon szolgál, egyet közülük városon rejtegettünk, felkeresték Ráczot városon ..., pedig az ilyen esetek­ben csak a városban kifejezés volna he­lyénvaló. — „Mennyen maga girhes, a szeme világába!" — mondja az író. Nem tudjuk, miért választotta el a girhes szót a mondat többi részétől, ha az állítmány után nem tett vesszőt, de még sokkal ért­hetetlenebb előttünk az, hagyan mehet va­laki a saját szeme világába! Másutt ezt mondja az író: Hadonászott a kezével. De hát mivel hadonásszon a szerencsétlen em­ber, mikor csak a kezével tud hadonászni? A lábával az ember legfeljebb rugdalózhat. — „Elfújta a kezében lóbált lámpást," mondja másutt az emberünk. De hát van-e olyan kicsi petróleum- vagy másféle lám­íJSsa ennek a világnak, amelyet az ember a kezében lóbálhat? A magyar lóbál vala­mit, de mivel semmi mással nem szoktunk valamit lóbálni, csak a kezünkkel, ezt kü­lön megmondani nem szoktuk, az ilyen beszéd tehát szószaporítás. Az ilyen székelyes szórend is ellenkezik az irodalmi nyelvhasználattal: Arca foko­zatosan derült fel (felderült); felesége ép, erős, csattan ki az egészségtől (kicsattan); a városi munkás szavai mélyén vésődtek a lelkébe (mélyen a lelkébe vésődtek). Az írónak sokkal több szabadsága van, mint más közönséges halandónak, mindent azonban neki sem szabad tennie. Nem sza­bad pl. azt állítania, hogy a gazdák ud­varaikról lesték, mi történik, mert ha a gazdának több udvara volt is, egyszerre nem leshetett valamennyiből... A nyelvi gondosság egyik legszebb ékes­sége minden irodalmi munkának. Orbán Gábor SZERKESZTŐI ÜZENETEK KAMRADA VILMOS, NEGYED. Miért csodálkoztok című. verse ügyes pró­bálkozás, de nem üti meg a közölhe­tőség mértékét. Olvasson sokat, főleg verseket. NAGY LAJOS, NEPORADZA. Oj korszak hajnalán című kétségkívül ér­dekes tanulmány-próbálkozása szak­lapba kívánkozik, azonban ott is gon­dosabb kidolgozást, eredetibb fejtege­tést igényel. A Hét sajnos nem hasz­nálhatja. Próbálkozzék egyebütt. KOVÁCS ISTVÁN, SAJÓGÖMÖR. Versei: Boldog bizakodás, Temetőben, Faluvégén, Éjjeli utazás kedves, han­gulatos írások. Alkalomadtán valame­lyiket leközöljük. SÁNDOR KÁROLY, PRÁGA. Dalt termő mezőkön járok című verse ha­tározott fejlődést mutat. Próbálkozzék továbbra is. EGY FALUSI OLVASÓ. Levelét át­adtuk a címzettnek, <2/. Otbán Gábor egyetemi tanárnak. R. E., KASSA. Versei hangulatos, de mérsékelt sikerű próbálkozások. Nagy hibájuk az egyenetlenség. Néhány szép sort a szó szoros értelmében agyonüt egy-egy értelmetlen: Az estvéli csöndben hangodat hallom, a csillagok közt szemed keresem ... ...sétálnak ugyan, de csak kevesen. Nem szabad egy szépnek tünő rím összecsengés kedvéért feláldozni az értelmet! Ugyancsak komoly hibába esik azál­tal, hogy verset szándékozván alkotni, prózátЩ-. Íme: A rügy csak gyümölcsben lesz éretté, A gondolat csak tettben éretté. Azért, ha eszmédben nincs tettrekészség, Már meghalt, midőn megszületett. A jó gondolat a zavaros és prózai megformálásban teljesen elvész. For­dítson jóval több műgondot érzéseinek és gondolatainak valóban • poétikus megformálására. CHARLIE CHAPLIN új filmje, az „Egy király New Yorkban" befejezése után, a harminc évvel ezelőtt készített „Cirkusz" című filmjének új változatát szándékszik vászonra vinni. Üj BALETTET mutattak be nemrégiben a leningrádi opera- és balettszínházban. A Kék Duna című üj balett zenéjét Johann Strauss műveiből állították össze. A LONDONI PHOENIX HOUSE könyvkiadó My dear Dorothea címmel megjelenteti Bemard Shaw eddig közzé nem tett „jő tanácsait", amelyek „lel­kileg érett" nőknek szőlnak. A „jő tanácsok" kü­lön érdekessége, hogy Shaw 20 éves korában írta őket. „ÄDÄM" ÉS „ÉVA" lesz az első két svédországi atomközpont neve. Az atomközpontok 1963-ban kezdik meg működésüket. VILÄGlTÖ SZEMÜVEGET készítenek a Német Demokratikus Köztársaságban. A szemüveg két felső szélére zseblámpaelemmel táplált apró vil­lanykörtét építettek be. Az ilyen világító szem­üveggel kényelmesen lehet például este ágyban olvasni, vagy sötét helyen dolgozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom