A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
\ / JÁN SMREK Köszönöm Augusztusi forró éjiéi, Ha csillag gyertyaként csepeg, Égitest röpköd szerte-széjjel: Fióka, fészekből veszett; Hálás szó nélkül, hogy is mennék Aludni, nem adva hálát. Köszönöm augusztusi éj Balzsamod, írod és csodád. JÁN SMREK Dal Tiszta falak, tiszta asszony, tiszta rím s jó bor marasszon, tiszta szív és szem ha vár, víg vagyok mint a madár. Vágyam van, de mit keressem, más harangoz, vagy én zengem, én daloţok, sír a kár, víg vagyok, mint a madár. versei bői JÁN SMREK Szeptemberi ének Számomra az eső is ének, De nem halotti, nem soha. Mit vélhet az ősz énekének ?, Csak az ember tudja, maga. Én, az ősz, magam sem ismerem Ki így, — ki úgy tekint felém. Rejtőzöm a nyirkos ereszen, De újólag kicsal a fény. Háta, hogy r.z életet ismét Ügy szedem, mint dús almafát. Köszönöm a gyönyörök vizét, Annak törvényét, dallamát. Ég a lámpa, fák is égnek, ami gyönge, mind eléghet, biztonságom sziklavár, . víg vagyok mind a madár. Barack vagyok, szőlő és dió. Föld gyümölcse, világ jaja. Bájam is van, mit szeretni jó, ' De zordnak tart sziklák fala. • A vízből jövő test szépsége, p zsége megilletett; Egyszerűség csupasz törvénye, Mely mindünknek rendeltetett. Mohón nézem az embereket, Víz formálta szép tagjaik. Önmagámról megfeledkeztet Most szép alakjuk, boldogít. Te tikotó, szellem legszentebb, Az rtok nagymestere, A nőket öltözni ne engedd. Csupán liliom levele. Fedje őket, de sose jusson Mellükre bimbó sem sehol. Mellbimbójuk ne hiányozzon Gondolatom csokraiból. Fordította Zala József. CTIBOR STÍTNICKÝ Nosztalgia Sárgult már levele a dohánynak. Az ökörnyál egy-egy szála száll. Olyan tiszta és átlátszó a nap, Idő állj. Bérc füstöl a kékes távolban ott. Hajadat az ajkamon érzem. Nyájas, víg juhként mentek a napok Már régen! Gyorsan hervadt minden a völgy felett; Lassacskán a tél is ráborul. Csak egy valaki óvja a fejed És búsul. Fordította Zala József Érett szólót súlya húzza, homlokomat koszorúzza, rákként hátra soha már, víg vagyok mint a madár. Fordította Monoszlóy M. Dezső ANDREJ PLÁVKA Éneiéin Az égbolt dús színével Telítgeted virágod, Az indát égszínkékkel Vegyíted, és kibontod Irtási berkenyénél, Áfonya, málna mellett, — E dús színgyűjteménynél A kék szín jobbat, illet. Ki hallotta epedve Első harangozásod, Megfogta mitsem sejtve Gyökered, s nem virágod; A sárguló gyökérnek Fanyar izét ízlelte, Hogy halál, szenvedésnek Kínját kerülje teste? Virágod, szép az égből, Föld-erő a gyökérben — Mi is keserűségből Leszünk a kor teljében? Bár csábítasz virágom. Gyökered után vágyom. M:ntha versem is olykor Hozzád hasonló lenne, Azúr, hajnál és gondból Ilyen szépnek születne, Verőfényes fellegből, Hajnalból, alkonyatbái, Zsenge virágkehelyből, Szóhoz rakott szavakból — Föled hajolva érzem Mélyét e drága percnek: Szavam minden ízében Erőt csak földből nyerhet. Bár csábítasz virágom, Gyökered után vágyom. fordította Zala József Ha esőm öntöm a hegyekre, A kis bárány is bús lehet. Mindenütt más-más a szerencse Es erről a nap nem tehet. Olyan szeszélyes a szerencse, Jöttét észre ki sem veszi. Álmos, őszi e-ő, mi vagy te, — Mondd meg, — a léthez képest, mi? Mi lényege: az éltet adja A föld, — s az ember is bélül. Folyj patak! Zúgj csók áradatja, Végtelen, — véghetet lenül! Fordította Zala József VOJTECH MIHÁLIK Eső Nehéz szürke eső a földre pereg. Bivalyt legeltet amarra egy öreg. Szalmakalapom nincs, ha esik se kár: nem baj ha megázik ez a dús szakáll. Mint a sólyom tolla, majd kifényesedsz, hogyha iskolába hívogat az est. Szán fiam tanít ott, én se restellek, járni, kétezer jelt már ismerek. Öntözött talajon szépen nő a rizs, a fejem sem ugar, kalászt hajt az is. Nehéz szürke eső a földre pereg. Bivalyt legeltet amarra egy öreg. for. Monoszlóy M. Dezső 5 %
