A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-16 / 3. szám
Az Egyiptom elleni brit-franciaizraeli agressziót ugyanazok a sötét reakciós erők indítotfák, amelyek Magyarországon is megkísérelték kezükbe kaparintani a hatalmat. Beigazolódott, hogy éppen a magyarországi események kirobbantását használták fel az imperialisták Egyiptom ellen tervezett támadásuk azonnali megindítására. A GYILKOS FOGDMEGET KIABÁL! A Horthy és a nyilas Magyarország nyugatra szökött elitje és azok kiszolgálói, a nép hétpróbás árulói és nyúzói a „szabad Nyugat” valamennyi országában „felszabadító szövetségeket", „szabadságharcos egyesületeket” szerveztek. A nyugati hatalmak időnként népidemokráciaellenes kirohanásokkal élesztgették a fásuló reményeket, (pl. Eisenhower karácsonyi üzeneteiben). Milliárdokat fordítottak a szocialista országok elleni felforgató tevékenységre. Több ezer főnyi horthysta hadsereg, nyugaton „kiképzett” közigazgatási vezetők, jegyzők, szolgabírók lesték, mikor üt az órájuk, mikor támad egy olyan rés, amelyen berohanhatnak és a belső bitangokkal’ összefogva viszszaállíthatják a fehérek uralmát. Kivárták.'A párt belső ellentéteit, a néptől való eltávolodását, a dolgozók elégedetlenségét kihasználva, a hosszú évekig kispekulált ellenforradalom óramű pontossággal indult. Nyugatról vöröskeresztes gépkocsikon, repülőgépeken robogott Magyarországra az ellenforradalom vezérkara, fegyverrel, lőszerrel megrakodva. Nyomban munkához is láttak és tombolt a fehérterror. Egyetlen szervezett erő Magyarországon, amely alaposan kidolgozott terv szerint dolgozott, az ellenforradalom volt. Demagóg jelszavakkal megzavarták a becsületes dolgozókat, becsapták, félrevezették őket. A Vatikántól New Yorkig gyözelemittasan harsogták a rádiók: — Győzött a magyar nép, — amit úgy kellett érteni: győzött az ellenforradalom. De létezett még egy hatalmas erő, amely a magyar népet visszarántotta a szakadék szájából, egy beláthatatlan következményekkel járó polgárháború széléről: ez az erő a szovjet hadsereg volt. A diadalmas mámor eszeveszett dühhé keserűit, összefogott a világreakció és fasiszta tombolással végigsöpört nyugaton. A haladó erőket nem lepte meg a burzsoá kormányok által szabadjára engedett őrjöngés. A leleplezett ellenforradalom fogdmeget kiabál. A hatalmas nyugati propagandagépezet egy szót sem szól Horthyról, Eszterházyról, Nagy Ferencről, az állati kegyetlenkedésekről, az előkészített ellenforradalomról. A szovjet beavatkozásról szajkózik minden fórumon és minden alkalommal. A magyar nép nyakába szeretné varrni a gaztetteket. De a régi trükk semmit sem ér. Még akkor sem, ha magyarországi ügynökei orosz katonaruhába öltözködve kegyetlenkednek a magyar falvakban, ha a' mindennek lehordott Nagy Imrét hirtelen fordulattal most újra a magyar nép egyetlen megváltójává szentelik. ÖSSZEESKÜVÉS A NÉPEK ÖNÁLLÓSÁGA ELLEN A nyugati imperialistáknak nemcsak a szocialista tábor, hanem a nemzeti önállóság útjára tért bármely ország szálka a szemében. Az angol gyarmatosítók ugyanúgy képtelenek megemészteni a Közép-Kelet országainak függetlenségi harcát, mint francia szövetségeseik Észak-Afrika népeinek szabadságmozgalmát. Egyiptom nemzeti önnállóságáért vívott harcában példaképe lett az arab országoknak. A nyugati gyarmatosítók hát úgy döntöttek, hogy mindenkép megtörik a Nasszer vezette Egyiptomot és ezzel megszilárdítják uralmukat az olajban dúsgazdag Közép-Keleten. Az egész szuezi kérdés kirobbantása már ezt a célt szolgálta. Az izraeli-britfrancia agressziót pedig döntő leszámolásnak szánták. Ám a kudarc itt sem maradt el. Egyiptom hősi népe, a Szovjetunió határozott fellépése és a világ közvéleménye visszavonulásra kényszerítette a támadókat. De a Szuezi-csatoma és a középkeleti olaj körül tovább tartanak a spekulációk. A bagdadi szerződésbe szeretnék bevonni az USA-t is! Ez a paktum nemcsak a Szovjetunió elleni szövetség, hanem a nemzeti arab államok ellen is irányul. Már az ideológiát is kiagyalták hozzá — valamilyen szovjet-arab összeesküvésről. Ilyen rágalmakkal szeretnének okot kovácsolni arra, hogy ha kell, fegyveres beavatkozással is gyarmati sorban tarthassák a gazdag Közép- Keletet. A béke ellenségei újra bemutatkoztak. Figyelő Az értekezés bevezetőjében kifejti, hogy minden igazi művész már ősidők óta az alkotás szabadságára törekedett. A történelem arról tanúskodik, hogy a reakciós erők számos tehetség kibontakozását tették lehetetlenné, állították emésztő, felőrlö akadályok elé. „A művészettörténet elsősorban a szabadság eszméjének szabad és független ábrázolásáért harcoló művészek küzdelmének története.” „Az imperialista burzsoázia ideológusai megkísérlik bizonygatni, hogy az oktatás igazi szabadsága csak a kapitalista társadalomban lehetséges. Sőt azt állítják, hogy a polgári társadalomban valamiféle „abszolút” szabadság létezik, teljes minden korlátozástól mentes szabadság. A burzsoá talpnyalók dühödt támadásokat intéznek a szocialista rendszer ellen és rágalmazva kijelentik, hogy a szocialista országokban nincs és nem is lehetséges az alkotás szabadsága.” Ez az ellenséges nézet nem új, már a szocialista forradalom előtt létezett és a XX. kongresszus után kialakult vitákban újra a felszínre bukkant. Áz értekezés megállapítja, hogy az alkotás szabadságának kétféle felfogása van: egy burzsoá és egy marxista-leninista. „Abszolút” szabadság nem létezik, mert a művészek a társadalomban élnek és embereknek alkotnak. Csak azok a művészek és írók hangoskodnak az „abszolút” szabadságról, akik úgy vélik, semmiféle kötelezettségük nincs népükkel, nemzetükkel szemben. Az „abszolút” szabadsággal kérkedő polgári művész a polgári közönség ízlését szolgálja, hogy a kiadót stb. ne is említsük. A XX. században a korlátlan szabadság burzsoá hirdetői hány művészt űztek idegenbe, vetettek börtönbe. „Nem a sötét középkorban, hanem a XX. század harmincas éveiben lőtték agyon a jelenkor legnagyobb spanyol költőjét, F. Garcia Lorcát, ekkor menekültek el a börtönök szájából olyan világhírű írók, mint Thomas Mann, Heinrich Mann, L. Feuchtwanger, Pablo Neruda, és ekkor vetették sokévi tömlöcbe Nazim Hikmetet. Hiszen napjainkban Paul Robeson nem énekelhet szabadon saját hazájában és határon túli előadó körútra sem engedik ...” SÉRTI-E A PÁRTOSSÁG AZ ALKOTÁS SZABADSÁGÁT? 9 „A szocialista rendszer valóban felszabadítja a művészt, szétzúzza azokat a bilincseket, amelyek a burzsoá társadalomban megkötik az alkotó munkát. A szocializmus megszabadítja a művészt attól a megalázó függőségtől, hogy a piacra kell termelnie és vevőt kell keresnie.” „Az ember csak akkor válik szabaddá, ha ismeri és tisztában van a társadalom objektív törvényeivel. És ez hatással van az alkotás szabadságáról vallott felfogásra is." A szerzők felvetik a kérdést, vajon abban a tételhen, hogy a művészetnek a népi tömegeket kell szolgálnia, nem rejlik-e egyszerűsítés, Az alkc liiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ? A Szovjetunió . I munyiszt 15. szán I súgóról és a szód I bál. Az alábbia) j= tanulmányban felt ftlIllllllllllllltlIllliailllllMaull a művészet szinvoní társadalomból itttna műveltségű embere fokára sülyesztése? így válaszolnak: , gondolatok és érzés gazdagítja és fejje? lelki világát és a sz dalom ezt várja m alkotás, egy mű me dividuális, de a művé nem magánügy, han lényegénél fogva a hogy a népet és ne esztétát szolgáljon. I a dolgozók segítik felvirágzását, ők az ményei és jövője. Eb hogy a nép szolgált tozza az alkotó szabi va, felszólítja a mű érjék el az igazi szí badítsák meg az e mindentől, ami gátol teljesen a művészet fő feladatát szolgálj: Igazi nagy művéss a nép számára —1 ez párt célja, ebben va; és művészet pártos lényege. Ezután azt fejteg kommunista pártnak érdeke, hogy a művi legteljesebb és igaz badságot. Érdeke, h művészetben virágos tehetségek és versei mással a különféle • tok. Ezen meggondc a szocialista művéss vezetés nem külső nyomást gyakorol hanem természetes 1 A tanulmány ezut a pártvezetés vulgar ros nézeteivel. Meg< ellenséges nézetet is a szocialisták a műv kosán összekötik, ső ták állítólag egyene ják a politikával. Kuznyecov és Lul foglalkozik Lenin irt vei és megállapítj tény, hogy Lenin hat colt minden nem k avatkozási kísérlet < lomba és a művésze tétikai szimpátiájábó tiájából soha nem cs A továbbiakban m szerzők, hogy a Szó dalom művészének j badon alkotni, új fc ni, a pártnak viszont megmondani nyílt forma és a tártait
