A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-23 / 4. szám
A nagy megtorpanások kiállítása Ha egy társadalmi rend építésének művészi visszatükröződése hű és őszinte, akkor magán viseli a holnapi győztesek erényeit és mai gyengéit is. A valóság hű tükre bármennyire is sajátossá válik a nagy művészek átformáló olvasztó kemencéjében, végső fokon meg kell hogy mutassa a nagy küzdelmek, kudarcok és győzelmek hétköznapjait és ünnepeit. Esztétikai megfigyeléseiben már Marx figyelmeztetett arra a fontos körülményre, hogy magasabb társadalmi rendszerek kialakulása nem minden esetben hozza nyomban magával a művészi alkotás magasabbrendíiségét a régivel szemben. Ezt az eddig még meg nem cáfolt igazságot nem vette tudomásul Zsdanov és ezzel kezdte meg a végzetes hibák sorozatát, melyeket követőivel együtt n szocialista realizmus nevében elkövetett. Természetes volt, hogy a marxista esztétikai tételek ilyen félremagyarázása nemcsak a szovjet művészekre hatott károsan. E tévedéseknek, belső harcoknak és kereséseknek iskolapéldáját mutatta be a tavalyi csehszlovák képzőművészet 10 évének kiállítása, amelyen azonban a hibák mellett jövőbe mutató új, üde hajtások is feltűntek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa e téren is példaadó. Bár a kongresszus óta még nem telt el annyi idő, hogy a marxi-lenini szellem újjászületésének hatásai erőteljesebben mégnyilvánulhattak volna a művészi alkotásokban, mégis az új egyéni meglátás és ennek kifejezési módjaival gyakrabban szeretett volna találkozni kiállításainkon a látogató, ' megbocsátván az alkotónak a kezdet hibáit és kezdetlegességeit. Sok művész áttért ugyan a naturalizmusról az absztrakt művészetre, figyelembe nem véve a minden nagy művészet alapját, a realizmust. A nagy keresések szándékait szerettem volna látni • hibáival egyetemben is a Szlovák Képzőművészek Szövetségének ez évi összefoglaló tárlatán. Azonban csak' nagy megtorpanásokkal találkoztam. Több neves mester nem vett részt a kiállíBártfay T.: Roma táson, mint Futta, Bazovská, többen régebbi műveikkel jelentkeztek (Medvecká, Bélán, Mudroch), míg mások egészen lapos, erőtlen és sikertelenül eredetieskedő képeket küldtek be (Nevan). Bíztató volt a fiatal korosztály bemutatkozása, már amennyiben tagjai önmagukat adták és nem tanítómestereiket. Örvendetes jelenség néhány már ismert nevű festő erőteljes kibontakozása, határozott fejlődése. Hatásos volt Guderna Akisleány kockával című igen szép képe, a nagy szombati Balogh Gyula Kompozíciós vázlata. Meglepően sikerült a fiatal Semian Lehotai tája, Zme ták Kassa környéke, Kajlich Hazát lanjai, Bar ta és Bránsky megkapó tájképei. Meg kell említeni Hložník F. Daumierre emlékeztető képeit (Harc után, Menetelés I., II.). A tárlat legjobb portréját az örökifjú Kern Péter Gyula festette meg, de igen sikerült Milly önarcképe is. S nem lehet figyelmen kívül hagyni E. Lehotsky tájfestmé nyét sem, a Tavaszt a Kls- Kárpátokban. A kiállítás plasztikái nagyon szépek. Egészen kiváló alkotásokkal jelentkezett Bártfay Tibor (Roma,'Ján Smrek és a Halászó gyerek). Mellszobrai dicsérik Gibalát is. Minden elismerést megérdemel Ciéátko rézdomborműve, a Szüret és Masaroviéová Kakasa, Badúra Falusi leánya és Kompánek kitűnő női szobra is a plasztika fölényét hirdetik e tárlaton. És még valami, ha a múltban képzőművészeti kiállításainkon túltengett az építkezések, gyárak és gépek lélektelen ábrázolása, erről a kiállításról hiányzik dolgozó népűnk művész megörökítse. Mintha ezt a kiállítást nem is nálunk rendezték volna meg, 1956- ban. Ennyit e kiállításról, melyet egészében nehéz dicsérni. Oj útmutatások szükségesek, új művészi megoldások keresése, hogy a jelenlegi állapotra csupán mint átmenetre tekinthessünk vissza. Barsi Imre Kajlich A.: Hazátlanak Cu*,TM ■ . — , ■ '. ' ’ - , ' ■ . - ■'■' ■ ' ■
