A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-23 / 4. szám

1957 Miért írunk az elkövetkezendő esztendőben 1957 - et 4 milliárd és 320 millió helyett? Megvetted már a jövő évi naptárt, kedves olvasó? Igen, az 1957-ed . Hiszen nemsokára itt kopog már az új esztendő az ajtónkon. Az 1957- es. De miért éppen 1957-es? így számolja s így számolta mindig a világ az éveket? Nem egészen. Azt hiszem nem lesz unalmas, ha gyorsan átfu­tunk az időszámítás történetén. Középiskolák első osztályában a tanárok megszokott tréfás fejtörője volt a következő kér­dés: „Mi a téves a következő történetben: Valahol felszínre került a föld alól egy szín­aranyból vert régi pénz, Július Caesar arcmásával és a követ­kező dátummal: Kr. e. 44”? A diákok rendszerint sokáig törik a fejüket, míg végre akadt egy ügyesebb, aki megfejtette: „A derék rómaiak nem tudhat­ták előre, hogy dénárjuk verése után 44 esztendővel egy Krisztus nevű valaki születik majd erre a világra ...” A rómaiak és Diocletianus időszámítása A legtöbb ókori nép valami történelmi eseményt választott időszámítása kezdetének. A ré­gi rómaiak az időt az „urbs aeterna” vagyis, az „örök vá­ros” megalapításától számítot­ták. Ha ezt a dátumot a mai időszámítás szerint számítjuk át, az eredmény az időszámí­tásunk előtti 753-as esztendő lesz. Az idők folyamán a rómaiak megszokták, hogy az idő mú­lását a mindenkori két konzul uralkodása szerint számítsák. (Ez nem valami szokatlan do­log, hiszen ma is hallhatjuk az ilyen kifejezéseket : „Ferenc József korában”, „Horthy ide­jében”, „Hitler alatt” stb.) A római birodalom idejéből szár­mazó régi feliratok többek közt ilyen dátumokról tesznek emlí­tést: „Fabius Ambustus és Gaius Poetelius konzulságának evében” — azaz i: e: 360-ban. A diktatórikusán uralkodó Diocletianus császár 284 szept. 17-i trónralépése új időszámítás kezdetét jelentette. Egy évezredig tartott, míg megszoktuk az új időszámítást A VI. században Dionysius ró ­mai apát vetette fel az ötletet, hogy az idő múlását egy, az újtestamentumban leírt ese­ménytől, Krisztus születésétől kellene számítani a keresztény­üldöző Diocletianus időszámítá­sa helyett. Ezzel egyidejűleg megállapította, hogy az akkori 248-as diocletianusi esztendő valójában a Krisztus születése utáni 532. évnek felel meg, s eme átszámítás alapján Róma alapításának évét i. e. 753-ban jelölte meg. Dionysius ezzel egyidejűleg a Krisztus létezésébe vetett hitet is erősíteni akarta, ezért aztán asztronómiai számításokat is végzett. Az egyházi legenda ilyenformán pontos dátumot is kapott: az első húsvét, vagyis Krisztus feltámadásának napja március 25-re esett. Az apát, aki szerénységből az Exiguus nevet vette fel (ami ezt jelenti: kicsiny, csekély), ki­számítva, hogy mikor esett március 25-ére a húsvét, az evangélium adatai alapján Krisz­tus életkorát 30 évnek vette, majd visszafelé számolt har­minccal, s az így megállapított dátumot elnevezte időszámítása „Első év”-ének. A pápa paran­csára aztán 532-ben bevezették Rómában az új időszámítást. Mégis ezer esztendőnek kellett eltelnie, míg erre a dionysusi időszámításra rászoktak az em­berek. Nagy Károly volt az első ural­kodó, aki okirataiban helyenként már ezzel a dionysusi időszámí­tással él. De általában csak az újkorban lett általános a Krisz­tus születésétől számított idő­jelzés. Angliában például a XVIII. században terjedt el csak egészen, Oroszországban pedig Nagy Péter cár tette kötelezővé az 1700-as esztendőben. Január elseje mellett — rész­ben még a XVIII. századig is — a következő napokat tartot­ták a keresztény esztendő „új­év napjának”: Velencében már­cius 1-ét, Firenzében és Pisá­ban, valamint a pápai udvarban és Angliában március 25-ét. Sok helyütt a karácsonnyal kezdték az új esztendőt. a kétkedés kora és Kali-yuga, vagyis a bún korszaka. Ez a négy kor a Sandhi időszakkal együtt (a pirkadás kora) Í2 000 évet tesz ki, amit Maha-yugá­­nak neveznek, s ez az istenek szemében csak egy napnak szá­mít. 360 isteni nap tehát négy­millió háromszázhúszezer indiai esztendő. 71 isteni év neve egy Mantavara és 14 Mantavara egyenlő egy Kalpá-val. Az ilyen számítás alapján egy Kalpa nem kevesebb, mint 4 milliárd és 320 millió év; ez az idő pedig — Brahma egyetlen napjának számít. A bűnös Kali-yuga kor­szak i. e. 3102 február 28-án kezdődött. Ez az időszámítás Dél-Indiában még ma is érvény­ben van. A másik két indiai időszámí­tás történelmi eseményekkel van kapcsolatban. A Sanvat kezdete i. e. 56-ra esik, a Saka időszámítás pedig 76-ban kezdő­dik. A buddhisták Buddha Saky­­amuni halálának napjától szá­mítják az időt, amit i. e. 543-ra tesznek. A „legmodernebb időszámítás” A legfrisebb, legfiatalabb idő­számítást a francia forradalom alkotta meg, mely az időszámí­tás kezdetét 1792, szeptember 22-ében, a köztársaság kikiáltá­sának napjában jelölte meg. Az úgynevezett republikánus nap­tárt 1793. október 5-én vezet­ték be egész Franciaországban a Konvent rendeletére. Napole ­on azonban szenátusával töröl­tette a forradalom időszámítá­sát. * Rövidesen itt az új esztendő, Pár nap és megszokjuk az 1957- es évszám leírását. Vannak or­szágok, amelyek évmilliókban, vannak, amelyek sok-sok ezer esztendőben számolják az el­szállt éveket. Nekünk 1957-et jelez az új naptár. Évmilliók, vagy évezredek — egyformán tűnő pillanatok a világminden­ség életében. Ne is válogassunk hát. Megfelel nekünk az 1957-es is, főleg akkor, ha teljesíti re­ményeinket, s meghozza mind­nyájunknak a békességet. íz> Az első husvét és a szép Adonis A húsvét keresztény ünnep, amelyen Krisztus feltámadását ünnepük a hívők; dátuma min­dig az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap. A keresztények s a keresz­tény egyház, mint ismeretes, sok pogány kultuszt vett át, vagy — ha szabad így mondanunk — „keresztelt át”. De vajon hogyan állunk a le­gendás március 25-ével, mely eredetileg időszámításunk alap­kövének számít? Ügy, hogy régen ezen a napon ünnepelték az Adonis tiszteletére rendezett misztériumokat. Adonis föníciai isten volt, aki az ősrégi mítosz szerint kínos halálból feltámad­va a mennyekbe szállt... Ez az Adonis-kultusz később Görög­országban nagyon elterjedt. Kissé átformálva pedig Krisztus­kultusszá változott. Olimpiai időszámítás A régi görögök a négyéven­ként rendezett olimpiai verse­nyek alapján számolták az évek múlását. Időszámításunk első éve az I. olimpia évével azo­nos, amelyet i. e. 776-ban tar­tottak. A mohamedánok időszámítá­sának kezdete a „hedzsra” (ara­bul azt jelenti: kivándorlás), ami tulajdonképpen Mohamed Mekkából Medinába történt me­nekülésének dátuma, vagyis 622. július 15-e. A zsidók a „világ teremtésé­től” számítják az időt, amit hosszas Biblia-tanulmányozás után i. e. 3761-ben állapítottak meg. Persze, ma már tudjuk, hogy az ember legalább félmillió esztendős múltra tekinthet vissza a földön, s a radioaktív anyagok alapján történő szá­mítások a föld életkorát leg­alább kétmilliárd esztendőre teszik. 4 milliárd 320 millió év — Brahmának csak egyetlen nap Indiában háromféle időszámí­tást ismernek. A Kali-yuga idő­számítás számunkra kissé bo­nyolultnak látszik első hallásra vagy olvasásra. Eszerint a vi­lágnak négy időszaka volt: az igazság kora, a jámborság kora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom