A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-23 / 4. szám
ZÁM VETÉS reződött hitünk, amely tagadja, hogy az élet értelme a rombolás és esztelen vagyonharácsolás. Az ellenséges ámítás sajnos ezekben a napokban sem szűnt meg, a Szabad Európa és Amerika hangja még a szeretet ünnepe előtt sem fékezte gyűlölködő uszítását, folytatja rendünk vívmányainak becsmérlését, és ugyanakkor gazdáik, a fegyverkezési hajszában érdekelt körök körmönfont mesterkedéssel élesztik a háborús feszültséget. Kedvünk volna odakiáltani a nyugati világ e szemforgató, álszent vezetői-, nek, akik oly kitűnően értenek pokoli összeesküvések szervezéséhez, hogy nincs joguk az ember megtisztelő jelzőjére, amíg nem vallják mivelünk, hogy háborús készülődések és uszítások helyett jó egyetértésben kell élnünk egymással és mindenképpen gyümölcsöző együttműködésre keli törekednünk az egész emberiség érdekében. Talán még sohasem ült ősszé zava-i rosabb és bonyolultabb nemzetközi helyzetben az ENSZ közgyűlése, mint ezekben a hetekben és munkája elé talán még sohase tekintettek olyan nagy várakozással a békéért aggódó milliók, mint ezúttal. A sok huzavona és a sok körmönfont okoskodással tarkított nyilatkozat után, milyen megnyugtató volt a szovjet kormány álláspontját, Sepilovnak, a szovjet külügyminiszternek az ENSZ-ben elhangzott figyelmeztetését olvasni, hogy a legfőbb emberi parancs: megkímélni a jövő nemzedékét a háború szerencsétlenségeitől, amelyek a mi életünk folyamán már kétszer is mérhetetlen szenvedést okoztak az emberiségnek. Ha mi ma a szeretet ünnepén ezt a figyelmeztetést idézzük, tesszük ezt azzal a tudattal, hogy munkás életünk békéjét semmi sem veszélyeztetheti komolyan. Túlontúl jól ismerjük a világreakció provokációs eszközeit, mézes szavakba öltöztetett zavaros áb-* rándjait, áldemokráciájuk minden hazugságát. Dolgozó népünk ezekben a drámai eseményekkel terhes időkben is határozottan és elszántan gátat tud vetni minden zavartkeltő és megfélemlítő törekvésnek. Legyőzhetetlen erőnk tudatával örvendezhetünk ünnepeinken, szabadon és félelem nélkül ünnepelhetünk, mert békés, alkotó munkánkba, rendünk igazába vetett hitünk bevehetetlen várként védi gyermekeink édes álmát, asszonyaink mosolyát, valamennyiünk nyugalmát. Ügy érezzük, hogy az ünnepi pohárköszöntőben fel kell csengenie a hála és köszönet szavának mindazokhoz, akik megteremtették nekünk a békés munka feltételeit, a nyugalmas ünnep-i lés és az emelkedő jólétről tanúskodó számvetés lehetőségét. „Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül" — idézzük Kölcsey Ferenc költői szavait. Ezek a 125 évvel ezelőtt írott örökbecsű, ihletett szavak fejezzék ki helyettünk, hogy az új esztendőben még becsületesebben és lelkesebben kívánunk résztvenni az országépítés nagy és nemes feladataiban. Népeink baráti összefogásával és teremtő munkájával hirdetjük, hogy mi, a béke és a haladás hívei egységesek és lebírhatatlanok vagyunk. Szeretem a békét Szeretem családom: asszonyom, gyermekem. Otthonom csendjében a békét szeretem. Szeretem a munkám: ez az élet, kenyér. Alkotó agy, s erő mélyén a béke él. Szeretem a könyvet, képet, szobrot, zenét, Béke szülöttei — általuk szebb a lét. Szeretlek szép hazám: völgy, bérc, jolyó, patak, Adjon a sors erőt, hogy szép, békés maradj! ZALA JÓZSEF EMIL BOLESLAV LUKÄČ Békét a földnek Nem! Békét e földnek! Szállj el vihar, elég! Eszeveszett ima, örült imát tapos! Mérgezett zuhogó és buja vér ha még buzog, vak tettekért én legyek adós? Nem! Békét e földnek! Mert nézd amonnan Aranyborjút hoznak, s már oltár e bálvány. Az eső gázt csepeg, a bomba fénye lobban, itt kérkedjen hát, gyilkosság, éhség, járvány? Nem! Békét e földnek! Több kínpadot ne láss, megkínzottakból, vérből, kínból elég. Vagy oldaluk poklok villája üsse át s úri paták elébe kéne dobni még? Nem! Békét e földre! A gyanta gyűlt sebet, mely fáj és szaggat, illattal balzsamoz. A föld már talpraállt, lélegzik, néz, nevet, borzalmas álmából máris lábadoz. Nem! Békét e földnek! Takarja napsugár mit uragán tiport, hulljon romokra fény. A lantok felett is szivárvány színe már, a szántó szántana, s a galamb is szállni két. FORD. MONOSZLÖY M. DEZSŐ ikik a magyar nép bamagukat, a hamis /ett az igazság kereigból induljanak ki és sorban a magyar nép iségeivel. gy a francia és a mikájából előbb-utóbb az igazság, ,s Sartre a művész is rájön sú-Helmeci Sándor srialista övények !-Keleten irai volna az angolisták szuezi háborús eges felszámolásáról ’onban bizonyos, hogy csúfos kudarccal végár számos angol konlitikus és a francia ószólói mint Pierre s Paul Reynaud is mi. A tűzszünet kiín, amelynél a Szovs együttélésért küzdő épviselői hatékonyan támogatták Egyiptomot, az angol-francia haderőknek meg kellett kezdeniök visszavonulásukat Egyiptom területéről. Igaz, vontatottan folyik ez a gyászos visszavonulás, de az elszigetelt agresszorok és a szolgálatukba szegődött izraeli kormánykörök — minden mesterkedésük ellenére sem hiúsíthatják meg az ítélet végrehajtását. Űgyanúgy tudomásul kell venniük az ENSZ- egységek ellenőrző tevékenységét is. Az elszigeteléshez és a támadó haderők visszavonásához hozzájárult az Egyesült Államok magatartása is, amelyek nem mutatkoztak hajlandóknak, hogy nyugateurópai szövetségeseik „hagyományos gyarmatosító módszereit" támogassák. Magatartásuk a legkevésbé sem magyarázható az arab vi-'' lág iránti rokonszenvvel, hanem sajátos taktikázásukkal, amelyet annak idején Iránban is érvényesítettek. Az Egyesült Államok ugyanúgy mint Franciaország és Anglia elkeseredett harcot folytatnak a Közel-Kelet uralmáért. Tagadhatatlan, hogy a versenyfutásban Amerika tekinti magát — mint legerősebb versenyző — nyertesjelöltnek. Diplomáciai sakkhúzásaival kétségtelenül sikerült elérnie Anglia és Franciaország visszaszorítását, gazda-* sági legyengítését, súlyos politikai vereségé*. Az Egyesült Államok tartózkodó magatartásukkal azt a benyomást keltik, hogy mellőzni akarják az erőszak alkalmazását és számolnak Egyiptom szuverenitásával ... Sőt tovább is mentek. Megfenyegették szövetségeseiket, hogy még busás haszon mellett sem szállítanak nekik naftát, ha nem szánják rá magukat haderőik gyors visszavonására. Erről a nyomásról leplezetlenül számol be a „Neue Zürcher Zeitung” című burzsoá lap. így hát Anglia és Franciaország uralkodó körei sorozatos vereségeket szenvednek. Nem sikerült Egyiptomot térdre kényszeríteniük, Nasszer kormányát megbuktatniuk, sőt csak növelték ennek presztízsét. Agressziójuk még jobban kiélezte az arab világ nemzeti felszabadító harcát. A szuezi övezet ellen intézett kalóztámadás teljesen aláásta Anglia és Franciaország tekintélyét, viszont annál jobban nő a Közel-Keleten a Szovjetunió, a népi Kína és a szocialista tábor többi országainak népszerűsége, amelyek spontán módon és minden hátsó gondolat nélkül szálltak síkra Egyiptom jogainak tiszteletbentartásáért és az agresszió elítéléséért. A katonai vállalkozás kudarcát betetőzik Anglia és Franciaország gazdasági nehézségei. Mind ismeretes, a Szuezi-csatorna csak hosszú hónapok után válik majd hajózhatóvá A Jó Reménység-fok körüli szállítás tetemesen drágítja a naftát. Az amerikai naftáért, amely jóval drágább mint a Közel- és Közép-Kelet naftája, dollárokkal kell fizetni, márpedig mind Anglia, mind Franciaország dollár-tartalékai gyérek. Mindkét ország kénytelen a naftatermékek fogyasztását korlátozni. Mindez súlyosan kihat az automobil-iparra és sok más iparágra, növeli az inflációs veszélyt és tömeges munkanélküliséghez vezethet. íme ez a szuezi kaland eddigi mérlege. Az amerikai olajmágnásók minden esetre jól jártak. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok mindent megtesznek előnyös helyzetük kiaknázására. Meggondolásaikat valamennyire befolyásolják az Észak-atlanti szövetség fenntartására irányuló érdekeik. Ámde e címen nem mennek túl meszszire. E mellett szól az is, hogy elvben ugyan támogatják az úgynevezett bagdadi paktumot, de még nem látják elérkezettnek az időt, hogy abba belépjenek ... Az Egyesült Államok egyelőre óvatosak és Közel-, meg Közép-Keleten a békés megoldás híveiként álcázzák magukat. Ámde az arab világ éberen figyeli az imperialisták ármánykodásait. A Közel-Kelet egyre erősödő nemzeti felszabadító harcát az amerikai Shylockoknak sem sikerült elbuk-: tatniuk. Szír