A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
š. /Joza és Ó. Hanáková Dr. C. Pap p ěs M. Hubová-Kišoňová Tyihon Hrennyikov daljôtékának bemutatója Nemzeti Színházunk operaegyüttese a barátság hónapja alkalmából bemutatta Tyihon Hrennyikov Viharban című daljátékát. Dzerzsinszkij Csendes Donja mellett Hrennylkovnak ez a daljátéka a szovjet operaházak állandó műsordarabja, amely drezdai bemutatója után most nálunk folytatja a népi demokráciák országaiban megkezdett sikeres útját. Hrennyikovot az opera megírására a Nyikolaj Virta Magány című regényéből készült szövegkönyv ihlette, mely a zeneszerző szülőföldjén, a tambovi kormányzóságban lezajlott harcokat ecseteli a polgárháború éveiben. Közönségünk az 1952-ben átírt formájában ismerhette meg Hrennyikov daljátékát, amelynek első rendezője 1939-ben a nagynevű V. Nyemirovics Dancsenko volt. A lenini igazságoktól átitatott mese egyfelől kitűnő lehetőségeket adott a népszerű tömegdalokról és slágerekről közismert zeneszerzőnek, hogy a polgárháború éveinek orosz életét zeneileg hatásos képekben bemutassa, másfelől a jelenetekre széttöredezett, túlságosan epikus szövegkönyv erősen gátolta abban, hogy igazán nagy operát, a nagy orosz zeneszerzők müveivel egyenértékű daljátékot alkosson. Bár a szöveg tele van drámai történésekkel, hiányzik belőle a dráma sodró ereje, a zárt komponáltság és ez visszatükröződik a zenében is, amely dallambő, színes, sok részében hatásos, de nagy invenció hiányában nem olyan élményszerüen és megrendltően nagy, mint az Igor.herceg, egy Muszorgszkij opera vagy akár Kabalevszkijnek nálunk évekkel ezelőtt bemutatott a Tarasz család című zenedrámája. A népies zenei elemekre szerencsésen támaszkodó, könnyen énekelhető daljátékot Miloš Wasserbauer rendezte, díszleteit pedig Ladislav Vychodil tervezte. Elsősorban e két kitűnő művésznek köszönhető, hogy Hrennyikov operája a bemutatón igen meleg fogadtatásban részesült. Vychodil színpadmegoldásai frappánsan újak, rendkívül hatásosak és művészien kifejezők. Bebizonyítják, hogy az expresszionista kifejezési forma is kitűnően szolgálhatja a játék életszerűségét, a színpadi realizmust, ha egy erős művészi egyéniség szólal meg benne. A művészi invenció, a képzeletgazdagság Vychodil esetében igen szerencsésen párosul a színpadi tervezési technika hiánytalan ismeretével. Az általa teremtett színpadi térben Wasserbauernek sikerült a széttöredezett, sokszálű cselekménynek egységes hangulatot és erős drámaiságot adni. Rendezésének nagy erőssége, hogy kitűnő fényhatásokat teremt, ért a tömegek kifejező mozgatásához, az énekesek játékába erőt, drámalságot visz. Egyetérthetünk sok expressziós kísérletével, különösen az egyes képek életképszerü befejezésével és azzal is, hogy vetített képekkel enyhíteni próbál az opera cselekményének epikumán, egyes jeleneteinek költőietlenségén. Nincs itt helyünk, hogy e két művész űj utat kereső munkáját kellően elemezzük, de örömmel jelezhetjük, hogy operánk hosszú stagnálás, több félig sikerült, vagy egészében félresikerült rendezés után ezzel a bemutatójával egészséges új útra tért, amely meghozhatja a várt és áhított megújhodást. A népes énekesgárdából itt elsősorban az operaszubrett szerepekben bevált Mária Hubovát emeljük ki, aki Natalia sokoldalú és hatásos szerepében énekben és játékban kiválót nyújtott, s mint drámai szopránénekesnő jelesre vizsgázott. Meglepő haladásról tett tanúságot a fiatal Juraj Wiedermann is a pártembert meggyőző erővel megszemélyesítő Lisztrát szerepében, A kart és Tibor Frešo karmesteri munkáját is dicséret illeti. A Hrennyikov opera gondos betanítása művészi pályájának fontos állomása. E, V. Afint azt lapunk első számúban jeleztük, a Faluszínház magyar együttese szombaton, november 17-én a ligetfalusi Matador üzem kultúrházának színpadán bemutatta Karinthy Ferenc Ezer év című drámáját. A darab tartalmát csak röviden ismertetjük: Vidékről a fővárosba került két lánytestvér. Az egyik törvénytelen kisfiát, a másik pedig hamvas fiatalságát, tizenhét évét hozta magával. Anna, a tudatlan, hiszékeny lány áldozatául esik egy tipikusan külvárosi, öregedő, nős férfi csábításának. A viszony következményeitől a csábítója jellemében csalódott lány szabadulni szeretne. Nővére és a szomszédasszony egy magzatelhajtással foglalkozó bába kezei közé adják. Mikor a lány váratlanul élő gyermeket szül, a bába jobbnak látja a bűnjelet eltüntetni és a magzatot vizbefojtja. A gyilkosságot egy feljelentés kipattantja. Előttünk zajlik le a helyszíni szemle, a darab legdrámaibb jelenete. A bába ugyan öngyilkos lett, a nővért és a szomszédasz - szonyt azonban elítélik. Az újtipusú, emberséges vizsgálóbíró ugyanakkor bebizonyítja Anna büntelenségét. Mindenki előtt megindokolt a bírósági döntés. Annát szabadlábra kell helyezni, mert nem a rosszasága, hanem az ezer év óta a magyar nép egy számottevő rétegét sújtó elnyomás, a tudatlanság juttatta a vádlottak padjára. Anna fiatal, előtte az élet, amelyet immár okulva, tisztábban, teljesebben élhet. Seregi György rendező vezetésével a Faluszínház magyar szíeZ€R eV nészei helyes felfogásban, sok esetben hibátlan alakítást nyújtottak. Elmondhatjuk ezt elsősorban a főhőst, Szabó Annát alakító Németh Violáról, aki ösztönös érzékkel ezúttal is megtalálta a helyes utat. Kifejezően, túlzások nélkül játszott. Ez a fiatal lány sokra viheti, ha nem elégszik meg az ösztönösséggel, hanem elmélyíti tudását. A nők általában jól szerepeltek, így a Bencsiknét játszó Palotás Gabriella, a Júliát alakító Lengyel Ilona és jó volt M. Horváth lloiux is Ökrösné és Sárika kettős szerepében. Mély átéléssel alakította Szentpétery Aranka Rózsáné figuráját. Szenczy Judit Marwitz Ilonája kissé túl hangos volt, ami nem az álak bürokrata jellegét erősíti, hanem meggyőző hatását gyengíti. A férfifőszereplök közül kiemelkedő alakítást nyújtott Kovács Ottó dr. Ludányi Imre szerepében. A színpadot élettel, emberi igazságok erejével telítette. Egyszerű, megnyerő eszközökkel játszott Nádasdy Károly is. Annával való kettős jeleneteit a darab jellegével össze nem egyeztethető szirupos dalbetétek rontották. Lengyel Ferenc ezúttal némi csalódást keltett, Rózsa szerepe nem is ülik színészi egyéniségéhez. Bugár Zoltán mint Bencsik vasutas nem találta el mindig a megfelelő hangot. Romaňák Anton díszletei megfeleltek, kevésbé tetszettek Visváder Júlia és Turza Sándor ruhái. És még egy lényeges dologról kell szólnunk, a müsorkönyvröl, amely rossz szerkesztésben, magyartalan stílusban, ízléstelen szöveggel látott napvüágot. A műsorkönyvet az igazgatóság bírálatunk nyomán bevonta. Az előadást általában pozitiven kell értékelnünk, külöhösen, ha tekintetbe vesszük a nehéz munkafeltételeket: elsősorban g megfejtő fűtött és nyugalmas próbaszínpad hiányát. Az együttes a körülmény ellenére is sokat fejlődött, szemmelláthatólag egybekapcsolódott, funkciójában jól megállja a helyét. Éppen érmék érdekében kell kijezésre juttatnunk azt a meggyőződésünket, hogy bármilyen lelkesen is játsszák — az Ezer év nem a Faluszínház műsorára való. Az együttes elsősorban a falvakat járja és a dramaturgiának az előadásra szánt darabok kiválogatásánál ezt szigorúan szem előtt kell tartania. Helyesebb lenne, ha az Ezer évvel inkább a városokat látogatnák. Gály Olga Szentpétery Aranka (Rózsáné) és Németh Viola (Szabó Anna) Németh Viola és Lengyel Ferenc (Rózsa Elemér) * V mm «p* j /«BUK v 'iwĚ BM / ^ * Jm JH
