A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
I A XVI. Olimpiai Játékok remek küzdelmei után sportembereink érdeklődése ismét a hazai problémákra irányul. Melbourne egy ideig érthetően kizárólagosan vonta magára figyelmünket, s minthogy labdarúgó liga-bajnokságunk befejezése csaknem egybeesett az olimpiász lázas előkészületeivel, sportsajtónk mindeddig nem is igen talált időt s alkalmat, hogy mérleget készítsen s levonja belőle a szükséges következtetéseket. Mit mond a szakembernek a végeredmény, mindjárt a táblázatra vetett első pillantás? Világosan beszél: évek után kialakult végre nálunk is egy bizonyos élgárda. A Dukla (ODA) öt ponttal előzte meg az utána következő Slovan Bratislavát s ezzel is igazolta az utóbbi hónapok helyes gyakorlatát, amely szerint országos válogatottunk tengelyét ennek az együttesnek anyagából építettük. De a Duklán kívül még négy erős csapatunk van s ezek mindegyikéről elmondhatjuk, hogy egészséges egységek, amelyek együttvéve labdarúgásunk s főleg válogatottunk szilárd alapját alkotják. A táblázat közepén elhelyezkedő csapatok valóban a jó átlagot jelentik, míg az utolsóknak át kellett adniok helyeiket a feltörő ifjú erőknek, fgy van ez rendjén. De talán tavaly, vagy korábban nem ugyanaz volt a helyzet? Nem. Mindeddig az elsők és utolsók között alig volt tudásbeli különbség s ez természetesen megmutatkozott a pontszámok közötti kis eltérésekben is, de elsősorban abban Az első liga idei mérlege irányt mutat a labdarúgó világbajnokság felé ; a tényben, hogy válogatottunknak nem I volt szilárd utánpótlási tartaléka. Innen is, onnan is merítettünk, állandóan kísérleteztünk, s a korábbi évek válogatott mérkőzéseinek eredményei is ennek megfelelően alakultak. Hosszú évek után most, 1956-ban, amikor bekövetkezett az elit régóta sürgetett tömörülése, most beszél világosan a bajnoki táblázat s hitelesíti papírforma szerint is azokat a kitűnő győzelmeket, amelyeket válogatottunk az idén a zöld gyepen sorozatosan elért. Kölcsönhatás ez s nem is lehet másképp. A labdarúgó liga idei mérlegével tehát elégedettek lehetünk s jegyezzük még azt is ide, hogy csatáraink gólképessége általában javult, hiszen az utóbbi hónapokban az egy mérkőzésre eső gólok átlagos száma négy és egynegyed, ami már jó átlagnak számít. Ha még tekintetbe vesszük azt a tényt is, hogy ebben a jó átlagban a fent említett tömörült élgárda csatárainak oroszlánrészük van, jogos bizalommal tekinthetünk labdarúgósportunk közeljövője elébe. Végül a ligamérleggel elégedetten, vessünk még egy pillantást arra a két csapatra, amely a világbajnokság selejtezői során a mi ellenfelünk lesz: az NDK és Wales együtteseire. Az előbbi ugyan egymás után győzte le Románia, Bulgária, Lengyelország és Indonézia válogatottjait, játéka azonban védekező taktikára épül, csatársora csak váratlan gyors kitörésekkel operál. Minthogy a mi védelmünk igen szilárd s ez éppen a fő erősségünk, nem túlzott a remény, hogy ezt az akadályt simán vesszük, mert a taktikai elemeken túl technikailag is magasabb fokon állunk,. mint aa NDK csapata. Wales válogatottját eddigi szereplése alapján nem ismerjük ugyan eléggé, de ha megfelel a valóságnak az angol sportsajténak az a beállítása, amely szerint Wales csak egy-két kiváló egyéni játékosra építi fel reményeit (elsősorban John Charlesre, a Leeds United kapitányára), úgy nem valószínű, hogy a walesiek lelkesedése és gyorsasága ellensúlyozni tudná a mieink kollektív játékfelfogásából eredő előnyeit. Mindent egybevetve: az idei első lipa tömörült élgárdája — s vele a csehszlovák labdarúgósport egészében is — határozottan felfelé tör, mint ahogy tzt igazolják válogatott csapatunk Svájc, Magyarország és Jugoszlávia ellen elért nagy jelentőségű győzelmei is. Az 1958. évben Svédországban sorra kerülő világbajnokságra lényegesen jobb előfeltételek mellett készülünk fel, mint annak idején Svájcban, s bár még korai volna jóslásokba bocsátkozni, valószínűnek látszik, hogy ezúttal a döntőbe kerülő csapatok között ott lesz a csehszlovák válogatott együttes is. A bajnoki táblázat; végső képe mindenesetre erre mutat. P. M. Megkezdődött a XXVI. csehszlovák sakkbajnokság Poděbradyban, az ismert közép-csehországi fürdővárosban tizennyolc jogosult versenyző küzd a bajnoki címért. A verseny szépséghibája, hogy két legjobb játékosunk, Filip és Pachman nagymesterek — 'csakúgy mint tavaly — távol maradnak a küzdelemtől és így továbbra is megválaszolatlan marad az a kérdés, mennyire közelítik meg a többiek tudásban két legjobb, nemzetközi viszonylatban is számos kimagasló eredményt elért versenyzőnket. ' Nevesebb mestereink közül még Rajfiř és Šajtar neve hiányzik a részvevők névsorából. Ez természetesen csökkenti a bajnokság értékét. Sajnos az utóbbi években az a rossz szokás terjedt el, hogy egyesek kerülik a hazai játékosokkal való erőpróbát és régi eredményeik alapján jogot formálnak a nemzetközi szereplésre. Ideje lenne, hogy az Állami Testnevelési és Sportbizottság felelősen foglalkozzon e káros gyakorlat elburjánzásával és a komoly ok nélkül távolmaradókat tiltsa el a nemzetközi szerepléstől. Csakis így érhető el, hogy az országos bajnokság valóban az ország legjobb sakkozóinak seregszemléje legyen. rA csonka mezőny így lényegében nem tér el a tavalyitól. A bajnoki címre a tavalyi élmezőny tagjai, — elsősorban Šéfe, Alster és Fichtl mesterek pályáznak a legnagyobb esély- Igei. A tavalyi bajnokság egyébként a szlovákiai sakkozók nagy sikerével végződött. A felszabadulás óta első ízben nyert szlovákiai sakkozó — a bratíslavai Befc János személyében — bajnoki címet. A bajnoki cím védőjét az ezévi Mariánské Lázné-i nemzetközi versenyen váltott tetszetős támadó játszmájával mutatjuk be. Sefc Ježek 1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cd4: 4. Hd4: Hf6 5. Hc3 d6 6. Fc4 e6 7. 0—0 Fe7 8. Fb3 0—0. (A játszma eddig azonosan alakult a múlt heti rovatunkban közölt Padevszki— Botvinnik játszmával, ahol utalunk a két fél stratégiai törekvésére is.) 9. Khl (Az említett játszmában világos 9. Fe3-al folytatta. Bajnokunk ritkábban alkalmazott folytatást választ. Terve mielőbb megvalósítani az fi—fS előrenyomulást és így meggyengíteni sötét centrális gyalogjait. A terv keresztülvitelénél szükséges a megtett, tempóvesztésnek látszó királylépés, az a7— gl átlón lehetséges kellemetlen kötés elkerülése érdekében.) 9. .. . a6 10. f4 Fd7 (Sötét két utolsó lépése nem illik egybe. A helyes folytatás Ha5 11. J5 eS 12. Hde2 Hb3: 13. ab3: b5! volt az ei pont elleni nyomással. Világos most zavartalanul hathatja végre stratégiai elképzelését.) 11. f5 Hd4: 12. Vd4: e5 (Végzetesen meggyengíti a d5 mezőt és megbénítja a sötét gyalogállást — az ed pontra nehezedő nyomást azonban csak így lehet paralizálni.) 13. Vd3 b5 14. a3 Fc6 15. Fg5 Bb8 16. Badl He8 (fenyegetett Ffó:) 17. Fe7: Ve7: 18. Fd5! Fd7 19. g4 (Világos uralja az egész sakktáblát és döntő támadást készít elő.) 19. ... Kh8 (6-or tervezi, hogy szívós védekezésre rendezkedjen be.) 20. Ve3! (Keresztülhúzza sötét tervét. A fenyegető Vall miatt sötét nem akadályozhatja meg g5!-öt.) 20. ... Fc8 21. g5! Fb7 22. Fb3! a5 23. Bf3 Hc7 24. Bh3 d5 25. Bh7: — ! (Méltó befejezése a pontosan vezetett támadásnak. A tetszetős bástyaáldozat azonnal eldönti a küzdelmet.) Šefc János, az 1955. évi bajnok 25. ... Kh7: 26. Vh3— Kh8 27. g6 sötét feladta. A matt nem védhető. Kozma (Jyula a sport mestere 19
