A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
I A moszkvai Nagyszínház balettegyüttese az idei őszi évad elején Angliában vendégszerepeit, fellépésüknek a két legelterjedtebb angol lap, a Daily Mirror és a Daily Express, eddigi szokásuktól eltérőleg, egész oldalakat szentelt. A túlzsúfolt Covent Gardenben tizenkilenc percen át zúgott a tapsvihar. Ez Angliában kivételes, sőt úgyszólván egyedülálló jelenség. Ez a fellépés a szovjet balettegyüttes nagy diadala volt, azé a szovjet baletté, amely a klasszikus, úgynevezett imperátori balettnek új irányt adott, népiesebbé tette. Művészi színvonalából azonban nem engedett, sót ellenkezőleg, ezt magasabb művészi és erkölcsi szintre emelte. Az idősebb korosztályok máig emlékeznek az elmúlt idők balettjeire, a kapitalista színházi vállalkozók balett-felfogására. „Másfélszáz ember emelgeti egy ütemre a lábát, miközben arckifejezése egy táncra perdült síremlék mosolyéra emlékeztet", Így jellemezte id. Alexander Dumas annak idején a francia színházak balett előadásait. Bírálata a közép-európai balett jogos bírálata is lehetett volna. Hasonló volt a helyzet a forradalom előtti Oroszországban, ahol az orosz balettmüvészet nagy hagyományai gondolatszegény, gépies technikára és rutinra süllyedtek, s az eszközök öncéllá váltak. A forradalom kitárta az ablakokat. A színházakat üj közönség vette birtokába, munkások, katonák és értelmiségiek. 'Egyszerű, de igényes és lelkes közönség, amely a néphez szóló igazi művészetre vágyott. A dolgok azonban nem mentek egyszerűen. A szovjet balett .elsősorban mennyiségi változásokon ment át. 'A szovjet uralom előtti Oroszországban csak két balett-színház működött, a forradalom után Leningrád, Moszkva és a szövetségi köztársaságok fővárosain kívül, számos más nagyvárosban létesültek balett-színházak és állami balettintézetek. A színpadokon egymás után jelentek meg a kiváló technikával rendelkező balettművészek, akiknek tánca már belső tartalommal bírt, emberi gondolatokat és érzéseket fejezett ki. A balettmüvészat szovjet földön virágzásnak indult. Kiváló zeneszerzők és koreográfusok a 'történelem gazdag haladó hagyományainak felhasználásával és az áktuális jelen színpadi feldolgozásával a szovjet balettet a haladás szolgálatába állították. Természetes tehát, hogy a szovjet balettmüvészet, a kiváló szakemberek önfeláldozó munkájának eredményeképpen minőségi változásokon is ment át. Közelebb került a néphez, összeomlottak a régi klasszikus balettkoreográfia szűk keretei. Megindult a harc a balett területén is a formalizmus ellen, a népiesség és a realizmus győzelméért. Ez elkerülhetetlen volt, mert a balett, mint minden igazi művészet csak akkor tölti be küldetését, ha a nép hősi és haladó hagyományaiból fakad, érthető nyelven szól a ma emberéhez, ennek örömét és bánatát, hétköznapjait é9 ünnepnapjait fejezi ki. Segíti munkájában és a szebb, békés virágért folytatott küzdelmében. A realizmus győzelme magával hozta a balettben dívó túlméretezett stilizálásnak és sablonnak a kiküszöbölését. A szovjet balett realizmusáért folytatott harcnak úttörője és egyik hőse Aszaf Messzerer volt, aki a stilizált és szokványos balettmozdulatokat színpadi cselekvéssel helyettesítette. Messzerer fellépése fordulópontot jelent. A szovjet balettban a táncos többé már nem csupán a lábtechnika tökéletes művészeként lép fel, de színész is egyúttal, aki kifejezésteli táncával és színészi teljesítményeivel a legmélyebb érzések és gondolatok művészi tolmácsolására képes. Aszaf Messzerer útját követte Galina Ulanova és a szovjet balettmüvészek színe-java. A szovjet balett egyedülállóságát azonban nem csupán az Aszaf Messzerereknek és Ulanováknak köszönheti, hanem a szovjet zeneszerzőknek és költőknek is, akik régi idők bájos meséi mellé felsorakoztatták a szovjet népek, valamint más nemzetek forradalmi hagyományait, és művészileg megörökítették a szovjet ember mai életét. A Csipkerózsika, Coppélía, Hattyúk tava, Raymonda és más hagyományos műsorszámhoz hozzájött Prokofjev Rómeó és Júliája, Hamupipőkéje, Glier Vörös Pipacsa, Hacsaturján Gajaneja, Kleban Szvetlánája, Krejnovnak a Nép leánya, Balacsibadzének A hegyek híve című balettje és más, a mai életből vett tárgyú balettek, amelyek a kommunizmust építő szovjet népek hősies hazafiasságát mutatják be. A szovjet balettművészet ma nagyszámú kiváló táncművésszel rendelkezik, akik művészetükkel a balettet a legmagasabb szintre emelték és megalapozták a szovjet balett világhírét. Galina Ulanova, Olga Lepesinszka, Rajza Sztrucskova, Maja Pliszecskaja, Natalia Dugyinszka, Irina Tyihomirnova, valamint Aszaf Messzerer, Vlagyimir Preobrazsenszkij, Jurij Zsranov, Vahtang Csabukiani, M. Leipa csupán néhány a sok-sok kiváló művész közül. A Bahcsiszeráji szökőkút múltheti előadásán a pozsonyi közönség a szovjet balettmüvészet két kiváló művelőjének, Irina Tyihomimova és Jurij Kondratovnak a fellépésében gyönyörködhetett. A tökéletes lábtechnika és arcjáték mellett, mindketten a kezek és az egész test mozgásával a gondolat és érzelmek művészi kifejezésének páratlan lehetőségéről tettek tanúságot. A szovjet balett nagy sikereinek kivívásában nem kis részük van a szovjet koreográfusoknak is, I. ^Mojszejevnek, R. Zaharovnak és másoknak. Egy azonban bizonyos, hogy a szovjet balett koreográfiájának, amely húsz-harminc év előtt élenjárt, tovább kell haladnia, újabb megoldásokat kell keresnie és találni, mert máskülönben megtorpan és konzervatívvá válhat. Ezen vitatkozni ugyan lehet, de a moszkvai Nagy Színház balettjének angliai szereplése bizonyos tekintetben figyelmeztetés. Kritikusok, művészek (Margot Fonteyn, a leghíresebb angol táncosnő) és közönség lelkesen ünnepelték a kiváló, úgyszólván sohasem látott egyéni- teljesítményeket, de zavarban voltak a koreográfia értékelésénél. Az élet megy a maga útján előre. És a haladó gondolat s a haladó művészet sem tűr megállást. Csak az állandó előreinenetelés biztosítja a győzelmeket, melyek csupán állomások az erők átcsoportosításához, a további sikerekhez vezető úton. Barsl Imre Galina Ulanova Aszaf Messzerer Maja Pliszeckaja Irina Tyihomirnova Irina Tylhomimova Jurij Kondratowal
