Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
71 levélben és személyes találkozásaik alkalmával a legbizalmasabb egyetértésben értesité tervei és működéséről. Különben szintúgy a nép kértére, mint Sztárai ösztökélésére alávetette magát a legtudósabb férfiú a kézrátétel szertartásának, Krisztus urunk 1554-ik esztendejében, azaz Laskóra menetelének első évében nagy ünnepélyességgel tartatván meg felavattatása, melyben vele együtt többen részesültek. És ekkor aztán a mi Szegedink tudománya és működése legfénylőbb czimét, melylyel „Mesterinek nevezték, nyilván elvesztette, s ettől fogva „Doktor“-nak, és egyszersmind mind saját érdemei, mind mindenek egyetértése folytán az egész Baranya generális superintendenséül nyilváníttatott életének 49-dik esztendejében. Bámulatra méltó a tevékenység, és csodálatos az ifjúság leképzésére irányuló törekvés, melyet még ezen korban is kifejtett és tanúsított Szegedi, ki roppant elfoglaltatása mellett sem tudott nyugodni és vesztegleni. Nemcsak az iskolákban tartott előadásokat, hanem házánál is külön a mindenfelől hozzá sereglett s kevésbbé képesített egyházi férfiaknak; nem gátolván abban még kisebb betegség sem, hacsak gyenge szavát nyugágyából fölemelhette és hallgatói azt megérthették. E szerint ő, ki azt tanította, hogy munkára vagyunk teremtve, s a tanulás nélküli életet élő-sirnak nevezte, a legkeresztényibb módon betöltötte ama pogány mondást: „ r.-ioaoxv) // n:t noÁ/.a dtda<jy.o[iFi’og.“ A honnét Isten segítségével, ki az emberek igaz munkáját megszokta áldani, magánál folyvást nagyobbá és a környékbeliek előtt is igen kedveltté lett, Rajongtak érte mindenek, magukhoz hívták a mágnások, üdvözölték a nemesek, s ezek és azok még a messze távolból is ajándékaikkal tisztelték meg és segítették. Különösen megemlítendő, hogy a szigetvári parancsnok, Horvát Márk, többször meghívta magához most igehirdetés, majd nehéz ügyek elbírálása végett. Ekképen 4 egész évet töltött Laskón a jeles férfiú, mely idő alatt 3 gyermeke született, u. m. Anna, Sára és Izsák. Az 1558-ik évben megvált laskói híveitől s főként Perneszi Farkas babócsai és Horvát Márk szigetvári parancsnok kívánságára és akaratából Kálmáncsehibe vitetett. Itt számos prédikátort ordinált az eklézsiáknak s az ily ünnepélyes alkalmakkor a katonák is csapatosan megjelentek. Sőt eme felavatási ünnepélyek a közel ellenség miatt nem ritkán magában a Szigeti várban tartattak, mivel a legbátrabban ott mehettek végbe Horvát Márk. védelme alatt, kinek kiváltképeni bőkezűsége és barátságával Szegedi K. István állandóan dicsekedhetett. Ez a Horvát Márk — mint mondani szokás — talpig katona, de egyszersmind emelkedett gondolkozásu és a vallás iránt, melyben Szegedi tanítása mellett folytonos előhaladást tett, rendkívül kedvező indulattal viseltető férfiú volt; s ugyanazért most szalonnát, majd búzát és
