Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
68 1545-dik év folytán Gyulára hivattatott meg', hol az ottani vidék leghíresebb iskolájában működve, már szerencsésebb körülmények közt élhetett. Az 1546-dik év végén régi barátai és vándorlásai közben olykor társai, bizonyos Máté és Mihály deák javaslatára Ceglédre vitetett, hol közköltségre megfogadva nem csupán a templomban hirdette az igét, hanem az iskolák rektorának kertére és engedelméből Melanchton közhelyeit is magyarázta az ifjúságnak; s ezenfelül a más rendűek előtt is a pápák és Gratian decretumából bámulatos dexteritással cáfolgatá az áldozó papok tévedéseit, Amaz iskolából sok tudós férfiak kerültek ki, s köztük a jeles férfiú Bakonyi Albert, egykor lelkész és püspök ugyanazon ceglédi eklézsiában, miután már előbb más helyen tanítói hivatalt viselt, Szegedi harmadfél évig szolgált Cegléden, hol az 1548-dik évben meg is nősült,, feleségül vevén egy Orsolya nevű nőt. Elhagyván a ceglédieket, midőn történetesen Makóra vetődött át, ott Petrovics Péter embereivel találkozék, kik tüstént értesülvén hivatalnélküliségéről, rimánkodva hivták meg a temesvári iskola vezetésére, mely azon vidéken akkor a leghíresebb volt. Szegedi elfoglalván a biztos feltételek mellett neki fölajánlott állást, nem csupán az ifjúságot tanította, hanem Lippai Kristóf collegájával együtt a lakosságnak nagyon tetsző szónoklatokat is tartott A grófban pártfogóját és bőkezű maecenását találta föl, ki egy állásának megfelelő és kedve szerint való rókaprémes felöltővel is megajándékozta. Miután azonban az meghalt,1 utódává a temesvári parancsnokságban az egészen más gondolkozása Losonczi István lett, ki vele született nyerseségénél fogva, de a pápistaságnak is hathatós védelmezőjéül akarva láttatni, a reformáció számos híveivel és az egykori decsei lelkész Gergelylyel együtt Szegedit is csakhamar elűzte Temesvárról, a hol majdnem három esztendeig működött.2 Szegedi K. István hosszas bolyongás után s Lippán csak keresztül menve, a berettyóparti nevezetes városban: Mező- Túron vonta meg magát, hol nagy tisztelettel fogadtatott és 1551-ben az iskola igazgatása, valamint az ige hirdetése is rábizatott. Szegedi mindenek tetszése és kívánsága szerint hirdette az igét a népnek, melyet Kálmáncsebi Sánta Márton teljesen megnyert az evangéliumnak.3 1 Petrovics Péter 1557. okt. 13-án halt meg Kolozsváron. 2 1551 augusztusában már a császáriak kezében volt Temesvár és Losonczi István rendelkezett ott az Izabella királynét bujdosó útjában K is érti és fedező Petrovics Péter helyett. Szegedinek Temesvárról elüldöztetése tehát az 1551-dik év őszén történhetett. 3 Kálmáncsehi S. -Mártonnak Túron megfordulásáról egyedül Skarica tanúskodik
