Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
315 adhattam, mert nem is volt, azután pedig jó idővel, majd esztendővel eladtam négy ökröt és két tehenet, azonkívül feleségem lévai nemes jószágából obveniált 25 ftot, ezeken csináltattam hitvány ruháinkat, nem az ő kegyelme, sem nem a templom pénzén; melyet ő kegyelme meglátván s megirigyelvén, így becstelenített: „Ládd az ilyen teremtette papja, én nekem nem adott pénzt, a feleségének pedig csináltatott mentét“ 5o. Te vagy-e az az ember, a ki fegyveres kézzel s néppel megraktad a parochiát, ólaidat,“istállódat, kertjeidet s úgy vártatok bennünket, hogy mind megöldösnétek ? 60. Te vagy-e az az ember, a ki az elmúlt éjszaka a te tolvajtársaidhoz mentél összeszedni ? Fiacskám, tatár a lelked, mit kerestél Kosdon, Cardinális úr ő Excellentiája jószágában? lTgy-e Vay Ádámot és a plebánust akarjátok megölni vagy benn égetni? Az úr Isten velem lévén és majd reménységem fölött való bátorságot nyújtván, mindezen méltatlan, illetlen, hallatlan hazugságéi vádak ellen magamat megmentettem, protestálván, hogy ezen hamis vádolásokat megkeresem, de mindenekfelett méltatlan megfogattatásomat és violenter való megkötöztetésemet és arrestomoztatásomat. A~~Rötelet is megtartom, sőt á koporsómba is mellém tétetem. Rúdon ez vádakra való nézve buzácskámnak learrestáltatását Vikárius úr fölszabadította, levelet adván Vay uramnak és plebánus uramnak, hogy engem és jószágom ne bántsanak Ily conditio alatt, hogy én soha többé Kosdon és Rádon ne járjak. De én megmondtam, hogy én bizony járok, mert Kosdon szőlőm van, Rádon vetéseim. Azért azt is megengedte, de ily okkal, hogy adjak reversalis levelet magamról, hogy soha is Vay úr és a plebánus ellen nem támadok, se pedig áldásokra nem igyekezem. Még nem adtam, de a nevemet leíratta velem Vikárius uram egy darab papirosra, hogy róla el ne felejtkezzen. (Eredetije Zay-Ugrócon, a Zay grófok levéltárában.)1 1 Szecsei István Bádról távozni kényszerülvén, foktői prédikátorrá lett, de nyugalmas lakása ott sem volt. A község földesura, CTsalci Imre kalocsai érsek gazdatisztjei részéről folytonos háborgatásoknak volt kitétetve, s utóbb még becsületében is aljasul megtámadtatva, hivatalától .fölfüggesztetett, minélfogva onnét eltávozott és Nagy-Kőrösön vonta meg magát. Innét 1739-ben a szigetszentmiklósi gyűlés által Körösi István halála után Halasra rendeltetett prédikátornak, de itt is„c.sak kevés időt tölthetett, mért mar 1741. március 22-én Kecskéről folyamodik a Vecsén ülésező atyákhoz, panaszolva hívei hálátlanságát s kérve más helyre rendeltetését. Kérése nem teljesült, de azután nem is beszél róla az írás. (Sup. j. könyv. I. kötet. 31., 127.. 149. lap,)
