Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
1Ő7 pillanattal előbb vett búcsút s belépésükkor távozott tőle egyik legnagyobb ellenfelének, a trónját elfoglalni akaró bajor fejedelemnek Bécsből visszahívott követe; másfelől pedig, hogy irántuk és küldőik iránt azon gyanút táplálta, hogy a porosz királylyal egyetértenek és összeköttetésben vannak; s e gyanúját előttük ki is jelentette. Gyanúja onnét eredt, hogy nem előbb vagy később sürgették vallási sérelmeiknek orvoslását, hanem csak mikor érezték, hogy a porosz király Fridrik győzedelmesen berontott Csehországba. Küldötteink a szemükre hányt bűnt állhatatosan tagadták, s tagadásukat esküvel erősítve elmondták, hogy ők már ez év tavaszán akartak a trón zsámolyához borulni, mikor még eszükbe sem juthatott, hogy a porosz király Csehországba tör seregével, azonban a közbejött akadályok miatt a jelen időre kellett halasztaniok sérelmeik elpanaszlását, s ők egyátalában nem gondoltak a porosz király mozgolódásaira. A királyné végre lecsendesült, a panaszt meghallgatta, a két prot. felekezet által együttesen készített és benyújtott folyamodványt átvette, sőt még beszélgetésbe eredt s dolgaink felől tudakozódott; végül pedig megígérte, hogy gondja lesz rá, miszerint folyamodványunk 5 királyi tanácsos, mint egyenesen e dologra kirendelt bizottság által vizsgálat alá vétessék, tárgyaltassék, s aztán a mint az igazság kívánja és parancsolja, sérelmeinkre nézve orvoslást nyerjünk. A királynéhoz benyújtott nagyon terjedelmes folyamodványban részletesen elősorolják mindama sérelmeket, melyeket az 1731 -diki resolutio kihirdetése óta a kath. urak és püspököktől szenvedtek, s a melyeket egyenesen panaszaik meg nem hallgatása keserű gyümölcseinek nyilvánítanak és olyan dolgoknak, minők azelőtt hallatlanok voltak az országban. Elmondják nevezetesen, hogy Abaujvármegyében: 1740-ben Buzitán a vallásgyakorlat beszüntettetett. 1742- ben Nagy-ldán szinte az történt a váradi püspök rendeletére. 1743- ban Encsen és Ináncson Keglevics József gróf a templomokat elfoglalta és a vallásgyakorlatot beszüntette. Zemp lé n in egyéb e n: 1731-ben Monokon Andrási báró a templomot elfoglalta stb. Borsodmegyében: 1739-ben Szuhogyon Gvadányi Ádám gróf a templomot elfoglalta, a szabad vallásgyakorlatot beszüntette; s kevéssel előbb ugyanaz történt Besenyőn.
