Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

zett éneke. Itt lehetett szemtanúja annak a kegyetlen dulásnak és rablásnak, melyet a János király által Tokaj vívására vezetett 20,000 tatárhad visszatérő útjában a felföldön elkövetett, s mely fölötti keserves panaszát a „Szánja az ur Isten híveinek romlását“ kezdetű, s tévesen Szegedi K. Istvánnak tulajdoní­tott énekben öntötte ki, mikoron 1560 és hat esz­tendőben Írnak vala. — Három évvel később a pro­testáns üldöző egri püspök, Verancsics Antal, láttat törvényt fölötte, 1569. julius 26-án kelt levelében ezt Írván az egri vicárius, Pankotai Ferencnek: „Szegedi Gergely mester ügyét nyilvánosság nélkül kell meg­vizsgálnotok, s tévedéséért csak akkor nyerjen ke­gyelmet, ha eltávolítja magától azt a nőt, a kivel együtt hitét elhagyta s a római anyaszentegyház rendelései ellen vétett, s a kitől — mint halljuk — gyermekei is vannak; ha pedig különben cselekednék, szigorú ítélet szerint vegye el bűnének büntetését.“ Mi lett további sorsa? nem tudjuk. Ember Pál sze­rint Sárváron predikátorkodott s a dunántúli egy­házkerületnek is püspöke volt. Tóth Ferenc (Magyar prot. eklézsiák története. 280. lap) szinte fölveszi a püspökök sorába, dacára annak, hogy a „Túl a dunai püspökök élete“ cimü művében alaposan kimutatja, hogy nem lehetett ott püspök. Régibb énekes köny­veinkben több ének van, melyeknek ő a szerzője s a melyeket a katholikusok is átvettek és még a mult században is együtt énekeltek az ev. ref. vallásuakkal.1 1562-ben egy egész énekgyüjteményt is adott ki Debrecenben, melyet megöregbitve és emendálva 1569-ben újra kinyomatott Komlós András által. 1556-ban Méliusz Péter} Eszéki István. Hetedik Séniora volt a wittenbergi magyar ifjúság­nak. Haza jővén, a Tolnáról 1558 táján Laskóra visszament Sztárai Mihály helyébe tolnai prédiká­torrá lett, s majd Szegedi Kis Istvánnak 1563-ban Ráckevibe költözése után felső Baranya püspökévé választatott. 1573-ban — mint Skaricától tudjuk — még életben volt, de 1576-ot már nem érte meg, mert ekkor Vörösmarti Illés mint mind a két Ba­ranya püspöke irt alá a hercegszőllősi cikkeknek.2 1 Lásd Toth F.: Túl a tiszai püspökök élete. Győr, 1812. Balog F.: Magyar prot. tört. részletei. Debrecen, 1872. Révész J.: «Méliusz emléke.» 2 Miksa király Konstantinápolyba utazó követének: Ungnad Dávid­nak lutheránus udvari papja, Gerlach István, 1573-ban ezt jegyezte föl

Next

/
Oldalképek
Tartalom