Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
73 dühödött és otthon elkeseredve panaszlá el férjének, hogy az ő nevével csúfot iizött a pap a templomban s mert világos, hogy csak az 5 lealacsonyitása végett tartotta azt az értekezést, méltó, hogy a rajta ejtett csúfság adandó alkalommal megtoroltassék. Hozzá hasonló férje a helyett, hogy eszére téríteni igyekezett volna értelmetlen feleségét, még pártjára kelt annak s együtt fújta vele a követ, a mint a következés megmutatta. A pécsi vilájet épen ezen időtájban urat cserélt s Mahmud bőg lett az uj parancsnok, kinek tiszteletére a kálmáncsehi polgárok midőn ajándékaikkal megjelentek, az figyelmeztető őket, hogy Dsafer kaposvári vajdához, az ő századosához is mennének el és 4—5 singnyi jó minőségű posztót vivén neki, jelentsék ki köteles szolgálatukat. A kálmáncsehiek nem követték a tanácsot, minek az lett a következése, hogy az e miatt haragos vajda néhány napra ezután épen az isteni tisztelet idején nagy hirtelenséggel Kálmáncsára rontott; a templomi gyülekezet idősbjei rémülten futottak szét, miután a gyermekeket és szüzeket a sekrestyében elrejtették. A török katonák azonban azon ürügy alatt, hogy ők drabantokat •nyomoznak, a templomba is behatoltak s fegyveres kézzel annak minden részét átkutatván, a rejtőzködőkre rátaláltak. A gyermekeknek ugyan megkegyelmeztek, de a meglett koruakat Szegedivel és Imre tanítóval együtt szekerekre rakva erőszakkal Kaposvárra hurcolták. A vajda a támadást rögtön megírta a pécsi bégnek, de nagy ravaszul úgy adta elő a dolgot, hogy katonái a városbelieket nem bántották, hanem csakis holmi drabantokat fogdostak össze. így történt aztán, hogy ámbár a megmenekült bírák tüstént ajándékokkal kedveskedtek a vajdának s késlekedésükért engedelmet kérve tőle, az elfogottaknak s főként Szegedinek szabadon bocsátásáért könyörögtek: a vajdától azon gúnyos választ nyerték, hogy ő a későn okosoknak kívánságát már nem teljesítheti, mivel már értesítette a béget, hogy néhány darabontot papjaikkal együtt elfogatott; a kérelmezők tehát sietve forduljanak magához a béghez s tőle kérjenek bocsánatot. A bírák annálfogva Pécsre mentek s fáradozásuk kezdetben szerencsés is volt, mert kérés és ajándékokkal megkérlelvén a béget, az rögtön elrendelte valamennyi fogolynak szabadon bocsáttatását. De ezután a kálmáncsehiek maguk rontották el a dolgot, mert a bég engedékenységén vérszemet kapva a vajda ellen támadtak, különféle vádakat emeltek ellene s mindenképen azon voltak, hogy állásából elmozdittassék. Azonban ez sem hagyta magát s még nagyobb ajándékival egészen maga részére hódította a béget. Elhitette vele, hogy ő a kálmáncsehieknek semmi bajt nem okozott, a város
