Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

ige és Isten bölcsessége volt, de emberi természete fiú, mely fiú névről prófétáltak a régiek is sz. Dávid idejétől lógva; de azelőtt nem tudták a hívek, hogy a Krisztus Isten fia is fogna lenni“. Ezek azért, minthogy nem egyeztenek a helv. Confessióval, nem is lehetett volna már könnyen megtartatnom a Predikátorságban Magyarországban. így végezte isten jövendő haszonra.“

Járdánliázi dolga a Helytartótanács előtt is megfordult s ő Felsége által az 1770-dik év szeptemberében kiadott resolutióban örökös rabságra méltónak ítéltetett. Baranyamegye börtönében majdnem hat évet töltött már a szerencsétlen ember, midőn 1774. május 14-én kegyelemből szabadon bocsáttatott: úgy azonban, hogy a sz. háromság körüli s a megyés püspök által kijelölendő téves nézeteit Harkány községében nem csupán a püspök ős a megye küldöttjei, hanem saját Seniora, a helybeli prédikátor és elöljárók előtt tételről-tételre recitálni s abjuráini köteleztetett. Ezen kívül a resolutióban meghagyatott a megyének, hogy adja tudtára Járdánházinak, hogy Harkányból távozzék, s más és pedig oly helyet válaszszón magának állandó lakhelyül, hol pápista parochus vagy megyei tisztviselő, vagy legalább helv. hitv. Minister van, a ki rá vigyázhat; de maga a megye is folyvást figyelemben tarfsa magaviseletét és minden tettét, hogy azon esetben, ha a kárhoztatott eretnekségbe idővel visszaesnék s másokat is megvesztegetni próbálna: míg veszedelem nem származik belőle, észrevétessék és alkalmas időben intézkedni lehessen.

Járdánliázi a királyi dispositio szerént nemcsak a püspök és megyei emberek, hanem a baranyai Senior s a harkányi actualis prédikátor, mint a király által specifikált deputatusok és számos más egyházi és világi ember előtt a püspök által kidolgozott, s visszavonásra és abjurálásra kijelölt punctumokat Harkányon 1774-ben palam. publice elolvasta és recitálta; minden téves opinioit és állításait ünnepélyesen recantálta. abjurálta és damnálta; s majd a fülöpszállási Consessuson is a presbyteriumban az orthodoxa igazság megírt punctumaival ellenkezőknek vallván azokat s szent eskiivéssel lekötvén magát: a ref. egyház kebelébe ismét visszavétetett, az Isten igéjének hirdetésére kibocsáttatott, és a vallott igazságok mellett való állhatatos megmaradás reménye alatt, szép lelkitehetségeire tekintetből és előbbi érvényére visszaállított törvényes Consecratiója erejénél fogva a sz. Ministerségre és minden prédikátori functiók végzésére felfogadhatónak declaráltatott; nemcsak, hanem a gén. nótárius, Dallos István, Superintendentialis megbízásból ajánlja minden atyafiaknak, és kéri őket, hogy saját társaságuk kebelébe fogadják vissza, vigasztalásukkal bátorítsák és mielőbb szent szolgálatra segíteni igyekezzenek.