Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
vagyon, máshova sem mehetünk isteniszolgálatra, mely iránt már a Tettes Ns vármegyénél is instáltnnk, de avval kellett megelégednünk, hogy Fölségedtöl semmi válasz nem jött irántunk; azután eö Hercegségénél, mint örökös földesuriinknál instáltunk, de onnat sem jött legkevesebb váiasztunK; utoljára pedig most mult 1770-dik esztendőben május hónapnak napjaiban Tts Ns Somogy vármegyében helyheztetett helységben Szigetvárosában Felségednek tulajdon kezébe benyújtottuk alázatos instantiánkat. Arravaló nézve most nagy alázatossággal s térdhajtva Fölségednél instálunk, méltóztatnék keresztyénségünket tekintetbe venni s egy templamocskát ennyi instantiánkra építteniink, és papot v^gy prédikátort, aki szükségünkben s nyavalyánkban, betegségünkben lelkünk tanítására és vigasztalására lenne, hogy szabadon tarthassunk. Mely ebéli kimondhatlan atyai kegyes grátiáját meghálálni el nem mulatjuk és vagyunk mindenkor fej és térdhajtó szegény liai Tts Ns Baranyában levő, már régen egy. helylyé vált két helységeknek Szentmihályfának és Büdösfának, mint árva eklézsiának lakosi.“ Az 1771-dik esztendőben oskolamestert fogadtak a közönséges istenitisztelet véghezvitele és gyermekeiknek — hogy barom módjára tudatlanul avagy csak a vallás dolgára azok fel ne nevelkedjenek — tanítása végett, azonban alig egy év múlva már a Tts vármegye megtiltotta nekik a Mester tartást és azt is eltiltotta a fennemlített tisztek véghezvitelétől. Mindazáltal tovább is maguknál tartották „Nótárius“ neve s a Tts vármegye is megengedte, hogy mint Nótárius náluk lakjon; sőt ugyanannak engedelméből a mester házával egy fedél alatt egy kamara forma Oratóriumot is építettek oly reménységgel, hogy (’) Felsége — kinél kétszer is megjelentek Bécsben — meg fogja engedni nekik a sz. sakramentomok kiszolgáltatásán és a házasok copulatióján kívül való istenitiszteletnek abban leendő gyakorlását, a minek megnyerhetésével a vármegye tisztjei is megbiztatták őket.1 *18. Kis-Peterd. „Császári kir. apostoli Felség! Ámbár a temető, hova a szomszéd Botyka községi lakosok halottjaikat temetik, a peterdi és botykai határok szélén esik, s nevezett Botyka községnek, midőn a halottakat az említett temetőbe kisérik, Kis-Peterd mellett kell elmennie: mindazáltal Baranya megye nem engedi meg nekünk azt, hogy a botykai prédikátor — mint egyéb szolgálatát, úgy a halottaink temetése körül valót is végezhesse. Egyházk. levéltár Ba, ba, B kötegben több okmány.
