Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
337 eö Excellentiája szabadságot nem ad. Sőt a Mestert is személy szerint felhívták, kérdőre vonták, hogy merte cselekedni a tilalomtól fogva, és hogy többé ne cselekedne, mert másként eö Excellentiaja a domíniumból is kiköldené. 4. Hogy a meghalt Prédikátort senki el ne merje prédikáltam, hanem ők fognak szolgálni. 5. Hogy új Prédikátort addig ne merészeljenek hozni, valameddig eő Excellentiája meg nem engedi. 6. Hogyha keresztelés, vagy halott, vagy esketés leszen, azj^senki más által véghez vinni no próbálják, hanem ő általolfci^-í7 Ekkor azonban már a Virágh Mihály Superintendenshez tanácskérés végett küldött embereik megfordultak Kun-Szent- MiklósrőJ, s attól egyebek közt azon utasítást hozták, hógv mihelyt a megholtnak teste a parochiáról kimozdíttatik, azonnal beszállítsák oda Giczei János palotai prédikátort; annálfogva a túrái plebánusnak akként feleltek a bírák, hogy a mint jussa és hatalma eö Excellentiájónak nincsen, hogy ezeket kívánja és véghezvigye: úgy mindezekben épen nem fognak engedelmeskedni. S valóban vasárnapra el is rendelték a temetést, és actoroknak Bertha Sándor fóthi s Balogh János monostori prédikátorok rendeltettek, a közönséges istenitiszteletet pedig rendesen gyakororolták. Ámde a grófné sem engedett, kivált midőn megtudta, hogy már az új prédikátort is magukhoz szállították, hogy kéznél legyen. A halott napokon át teinetetlenül maradt s apjának már nagyban feloszlásnak indult tetemei fölött írta ifjabb Váradi István Beleznai Miklós grófhoz a szomorú tényállást elpanaszló következő levelét: „Méltóságos Fő Curator Urunk! Tisztelendő Sénior Földvári Gergely urammal az udvarba fölmenvén, egyenes és fő célunk az volt, hogy a Méltóságos grófné Asszonynyal beszélhessünk; de a tekintetes Inspector úr occurrálván, legelsőben is nagy keményen azt mondotta, hogy hogy mertük praésummálni, hogy az eö Excellentiája udvarába felmenjünk, titánná menvén egy házba Tiszt. Senior urammal és négy eskütt emberekkel, kezdette ő kegyelme a dolgot beszélleni mi dologban járunk; nevezetesen, hogy ő Excellentiájának a tudvalevő dolgot akarnánk insinuálni; de szólni sem hagyott illendőképen, hanem csak kimondotta, hogy ő Excellentiájának az az akaratja, a mit már eddig kimondottak. Kérdésbe tette, hogy hogy mertek az ő Excellentiája tilalma ellen a templomba menni és az eddig gyakorlott istenitiszteletet gyakorlani, és így az ő Excellentiája földesúri jussa ellen járni? Beszéltette Tiszt, senior uram 1 1 Ifj. Váradi István levele Lukácsi István péceli prédikátorhoz 1775. augusztus 15. Föld vary : Adalékok. 22
