Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
317 másfél esztendővel ismét jött közikbe kétrendbeli levita is, a melyiknek egyike négy hónapig köztök nyavalygott, ezután a másik egy esztendőt kitöltvén, ez télen tőlök elment. Ezen leviták, mivelhogy sövényből font oratóriumok elpusztult, hol egyik, hol másik compossessor házánál reggeli és esteli — szokások szerint való — könyörgéseket és predikátiókat tettenek. a melyekre is mindenkor be szólítanak harangozni; hanem ezen lévitáknak idejükben eskiittetést, keresztelést és temetést az alcsúthi prédikátor vitte véghez, mikor pedig levitájuk nem vala, a szegényebbek résziről való temetést az alcsúthi mester prédikátorával együtt Végezte el. Hanem mikor Ns öreg Érdy András és annak fia József meghaltanak, azokat bicskei prédikátor predikatióval temette el és takarította. Ad 2-um: Most már egyik compossessor Érdy András házába szoktak szokások szerint mindenkori harangozások után összegyűlni, és az idén közükbe jött Miskolci István nevű prédikátoruk mind a mesteri, mind a prédikátori hivatalt maga ott elvégzi köztök. Ezen prédikátort pedig1 kálvinista nemes uraimék az mult farsangon, a midőn a Seniorok visitatión kinn voltának, akkor kérték maguknak azon okim], hogy bicskei plebánus uram a körösztölést, esküttetést és temetést — mint maga filiálissából — magának kívánta, mivel pedig alcsúthi prédikátort requirálták mindazokra, holott pedig ha plebánus uram ezen praetensióját nem formálta volna, szegénységek miatt levitájokkal beelégedtek volna. Hallotta a fatens azt is kálvinista uraiméktól, hogy a mostani prédikátort azért kérték, hogy alcsúthi prédikátor a felcsúthi stólától eltiltatott a mult télen s azért többé nem mert elö'bbeni szokása szerint körösztölni, temetni» esketni, és azután egy körösztölést és egy esketést bicskei plebánus uram véghez is vitt; mindgyárást tehát, hogy az többé nem lenne, prédikátort hoztak maguknak, a kit maguk erejével el sem tarthatnának, hanem más helységből segítik s úgy élhet köztük. Secundus fatens: Mathias Jankovics, catholicus, Annorum circiter 45, in eadem Possessione degens, subditus Sajnovitsianorum deposito corporali juramento fassus est ad 1-um: Circiter 33 esztendeje, hogy a fatens gyermekkorában Felcsúthra szakadott és ott ért egy Vörösegyházi nevű prédikátort, a ki is felcsúthi helységnek elpusztulása miatt ennekelőtte 20 esztendőkkel köztök el nem élhetvén, Alcsúthra vette lakását és sokáig se prédikátor, se levita nem volt Fölcsúthon, az alatt sövényből font oratoriumjok is elpusztult. Hanem azóta pestis alkalmatosságával volt egy Zádori nevű levitájok valami négy esztendeig, a ki most Csabdin vagyon, — azután ismét vagy öt esztendeig senki sem volt, hanem a mult esztendőben jött egy levitájuk,
