Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
ben lakos nyolc megélemedett öreg tagjai eklézsiánknak jó lelkek esméretek szerint vallják s bizonyosan tudják, sőt hittel is megbizonyítják, hogy török világban is azon régi-pohárforma kisded corpusból álló pohárbul élvén; hanem annakutánna Mészöly uraimék kuruc-világ előtt circiter tiz-tizenkét esztendőkkel, mint tehetséges tagjai Eklézsiánknak, azok renováltatták, mely edény s pohár mindaz időtől fogva azon formában birtokunkban állott. Melyrevaló nézve Nagyságodat s Excellentiádat mint kegyelmes jó urunkat kényteleníttetiink együgyű követünk s alázatos instántiánk által megkeresnünk, méltóztassék Excellentiád azon tulajdon magunk drága költségünkkel szerzett jószágunkat resignáltatni. Melybeli kegyes grátiáját Nagyságodnak s Excellentiádnak hosszas életéért való buzgó könyörgésünkkel meghálálni el nem mulasztunk. A mint is maradunk Pátkán die 1. Április 1749. Nagyságodnak s Excellentiádnak, mint nekünk nagy jó kegyelmes urunknak méltatlan feje-hajtott alázatos szegény szolgái, pátkai helvetica Confession levő lakosok közönségesen.“ III. Anno 1749. die 2. Április. „Az üdvösség poharát veszem és az Ur nevét segítségül hívom, fogadásimat megadom az Úrnak az eö egész népe előtt. Solt. 115. Én is a belől megírt poharat, vagyis a mint már szokták nevezni, kelyhet, mint üdvösségnek poharát kezemhez vevén, és erre az úr nevét segítségül híván; sőt nemcsak a köznép, hanem mind Bécsben, mind Pozsonyban és még más helyeken is tartózkodó nagy Méltóságok és főfő Rendek előtt megmutogatván, mindenütt ugyancsak üdvösség poharának, avagy oly edénynek és kehelynek ismertetett lenni, melyben a bűnök bocsánatjára, következendőképen az idvességre a bor színe alatt a Krisztus Jézusnak valóságos szent vére áldoztatott. Isten eö szent Fölsége titkos gondviseléséből azon sz. pohár ismét haza jővén, azt előbbeni szentségére hozni és ugyan a végre meg is tartani, és újonnan megtisztogattatván s megaranyoztatván, ugyanazon pátkai Catholicus keresztény Pápisták templomába adni igyekezünk, s bizonyosan oda is adjuk. Dat. Veszprém die et Anno quibus supra. Bíró Márton veszprémi püspök.“ m. pr. (Sajátkezű hátirata a püspöknek.) IV. „Mi alább megírtak praesentibus valljuk és jó lelkiismerettel, sőt hitünk szerint is áttestáljuk, hogy a pátkai refta sz. Ecclesiához alkalmazott sz. sacramentomi eszközök,
