Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
281 kívánván a bajon, a kibocsátást (exmissiót, mely abból állott, hogy a Seniorok a papjelölteket imígy-amúgy kikérdezvén, ekklésiába tették, azoknak minden papi functió végzésére szabadságot adtak a következő gén. Consistoriumig, a hol pro manuum impositions tartoztak megjelenni) egyáltalában eltörlötte; az elhelyezést (dislocatio) azonban, mint meggyökerezett régi szokást, továbbra is meghagyta. A mily káros volt Csáthi Dánielnek az egyházkerületi tanács jogától elállása: épen olyan hasznos lett volna — ha elfogadják — az a rendelése, melyet ugyazon összehívó 6-dik pontjában tett közzé, hogy az u. n. peregrinusok a prédikátoroktól és iskolamesterektől be ne fogadtassanak. Megsokasodtak ebben az esztendőben azok a föld terhei, , ^ a kik egy darab időt eltöltvén a Collegiumokban vagy más oskolákban, mivel minden hivatalra alkalmatlanok voltak, arra a kétségbeesett életnemére adták magukat, hogy egész életükben egy helyből más helyre bolyongjanak. E végre j egy-két egyházi beszédet megtanulván, sorba vették az egyházakat, azokban a prédikátorok és tanítók nyakán élősködtek; elmondván egész tudományukat, egy-két predikátiójukat, tovább álltak, hogy helyt adjanak a másiknak, harmadiknak stb. Mi sem lett volna tehát hasznosabb és szükségesebb, mintha a magyar prot. egyház eme terhei és gyalázatai eltöröltethettek volna; azonban ellenükben Csáthi Dániel rendelkezése j csak olyan volt, mint a sáskák ellen a harangozás, mely ama férgeket tanyájukból fölveri ugyan, de el nem pusztítja. Nem sokkal több eredménye lett a 4-dik pont alatti ama rendelésének is, melyben az espereseknek meghagyja, hogy 1 a traktusok nevezetesebb dolgai összeiratván, a jegyzőkönyvbe beírassanak.1 Csáthi Dániel öt esztendeig viselte csak a Superintendensi hivatalt, mert az 1757-dik év elején súlyosan megbetegedvén, január 24-dikén három heti szenvedés után, 54 éves korában meghalt. Koporsóba tétetésekor prédikált körösi második prédikátor Mócsi István Dan. XII: 13. versről. A temetés napján, január 30-án prédikált fölötte Szőnyi Virágh Mihály főjegyző Jel. 111:11, és kecskeméti lelkész Szathmári Pál I. Pét. V:1—4. verseiről. Elbúcsúztatta pedig Losonczi István professor. 1 Egyházkerületi j.-könyv. I. kötet, 66B. lap.
