Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
2fi5 Verberatione Ludi magistri Catholici, ejusdem Loci commissos, cum hi sufficienter nondum ad claritatem deducti sunt, idcirco, medio comitatus in auctores concitati tumultus uberius inquiratur, et rei comperiendi, actione Fiscali conveniantur, auditis partibus sententia feratur, eademque ante executionem pro more consveto, consilio huic Regio Locumtenentiali submittatur. Quam proinde benignam Caesareo Regiam Resolutionen! Excellentiae Vestrae, pro sui directione, ac notitia praesentibus intimari. Datum ex Consilio Regio Locumtenentiali die 1-ma Mens, februarii. A. D. 1753. celebrato. Excellentiae Vestrae od officia paratissimi Comes Josephus Keglevics, Georg. Fábjánkovics, Franciscus Herlein.“ Az Althan Mihály Károly váci püspökhöz, s illetve a Pestmegyéhez intézett ezen rendeletet nyomba követte a végrehajtás. E rendelettel fölfegyverkezve egyházi és világi rendű deputátusok mentek ki martius 27-ikén Ceglédre, s miután senki sem állott vagy mondott ellene: a templomot elfoglalták és a róm. katholikusok birtokába bocsátották. Majd ápril 1-sején a szomszéd községekből besereglett nagyszámú pápistaság jelenlétében a kath. szertartás szerint fölszenteltetett. A prédikátor még Szent Mihály napig meghagyatott a papiakon, ekkor azonban az épen ezen időtájban odarendelt postamesternek eladattatván, a prédikátor saját házába költözni kényszerült. Hasonlóan a leányok iskolája is — az adott Ígéret ellenére —- elvétetett; az épületek árának megtérítését Ígérték ugyan, de nem teljesítették. A fiúk iskolájában még tanít a Tanító, de csak a kisebb gyermekeket, mert a togátus tanulók elbocsáttattak és a tantárgyak a kir. rendelet értelmében az alsóbb osztályokra szállíttattak; a földesuraság Tiszttartója által pedig már figyelmeztetve lett az egyház, hogy az iskolaépületet adja el és hagyja oda, ' j mert a katholikusok nem fogják azt tűrni a templomuk közelében. A templom elfoglalása idejében eléggé alkalmas hely hasíttatott ki az imaház és a parochiális épületek helyiségéül; s a szegény szerencsétlen helv. hitv. lakosok e királyi kegyelmet kedvesen is fogadván, minden erejüket összeszedve igyekeztek a imaházat mielőbb fölépíteni. Minthogy azonban határuk fekvésénél fogva nagyon szűkölködtek fa dolgában, a vályog pedig tartós épület emelésére nem alkalmas; de azért is, mert városuk területén találhatni követ s azt a földesuraságtól ingyen vagy legalább olcsó áron gondolták szerezhetni: az egyház elöljárói abban állapodtak meg, hogy ő Felségéhez folyamodva engedélyt fognak kérni imaházuknak szilárd anyagból építhetésére, mely kérelmet aztán Darvas
