Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

257

M. Cecére mehessen: következett, hogy a maguknak ifjú embert sürgetve kérő ordasiaknak is engedni kell.

Ezeket és egyebeket meggondolván, a Superintendens következő levelet küldött Debreceni M. János és Ölvedi András Seniorokhoz:

„Salutem plurimam in Christo Jesu.

Aegre mihi est: quod Dispositio nostra, ratione Viri Clar. Johannis Peleskei, Ordasiensi ecclesiae recenter assignati, recenter sortiri nequeat, cui succurrere mihi in proclivi esset, si conatui vires meae essent pares: quae cum me deficiant; accedente Viri Venerandi Vestro consensu, mo refragantem non habebit Ecclesia Ordasiensis (neglecto gravibus ex Causis Viro Ven. Joanne Peleskei) in Ministrum futurum in gremio sui et accessoriarum ecclesiarum habere cupiens neo-academieum Franciscum Horváth, nunc in Cece moras nectentem. Accedente igitur vestro consensu, nomina vestra huic meo scripto subjicere velitis. KőrösiiDie 27. apr. 1752. Amoribus et offlciis vestris addictissimus Stephanus Helmed Suptndns. (L. S.)

In honestam vocationem Clarissimi ac eruditissimi viri Francisci Horváth Consentit libenter Andreas Ölvedi. Tract. Kecsk. Senior (L. S.)

Non secus Johannes M. Debrecini in omnibus Consentit. (L. S.)“

így aztán az ordasi egyház elérte, hogy Horváth Ferenc lett a prédikátora.

November 8-dikára Dahra hívta össze a Superintendens az Atyákat, az új prédikátorok felavatása végett. A vita alkalmára ellenzéki férfiakul Losonci István körösi professort és Viszlai István kölesdi prédikátort nevezte ki.

Fölavattattak a következők:

Dancsházi Nagy József ceglédi,

Dancsházi Nagy Sámuel pákozdi,

Losonci Pap Sámuel nagy-székelyi, német,

Horváth Ferenc ordasi, Decsi István bisei,

Cene Péter gordisai prédikátorok.

Az utolsó nem tanult külföldi akadémiákon. Prédikált a templomban Dancsházi József Hebr. XI: 1. A vizsga és vita alkonyat tájban ért véget, s az Atyák az egész napot böjtölve tölték.

Földváry : Adalékok. II.

17