Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

4. Hogyha pedig ezek ellen fog cselekedni, szabadság adatik az ekklésiának, hogy (az ismétlődő kihágásról jelentést tevén a Traktus Seniorának és attól engedelmet nyervén) a parochiából kiküldje. Mely szerint ezen társaság tagjának lenni tovább nem fog ismertetni. Datum Körösini Die 18 febr. 1750.“

Midőn e pontok Liszkai elé terjesztettek s azokat figyelmesen átolvasta: semmi módon nem volt rábírható elfogadásukra, s hogy alájuk Írjon; minélfogva, ámbár majdnem egész napot vele való tusakodással tölték az Atyák, a nélkül tért vissza estvefelé szállására, hogy ügye befejeztetett volna. Más napon pedig már kora reggel és minden szó nélkül haza utazott.

Az Atyák e makacsságon megboszankodva, 19-dikén a következő határozatot hoztak ellene:

„Mivel mostani szentmártoni Minister Liszkai Miklós Kőrösön Die 18 februarii Anno 1750 végbement Conferentiánkban a Ven. Presbyterium dispositiójának nem engedelmeskedett: ehhezképest a Yen. Presbyterium ennekutánna ő kglmét Commembrumának nem fogja ismerni. Hanemha ö'kglme Kőrösről haza, Szentmártonba érkezése után mindjárt a parochiából minden cselédjével és jószágával együtt kiszáll, és sem a szentmártoni ekklésia ellen, sem a Ven. Presbyterium ellen directe vagy indirecte semmit sem practikál avagy moliál. Datum Körösini Die 19 febr. 1750. In sessione nostra Presbyteriali. Per Juratum Ven. Superint. notarium.“

A szentmártoniaknak pedig azt tanácsolták, hogy haza menvén azonnal szállítsák át Vecséről és helyezzék a paroohiába az öreg Debreceni Kalmár Istvánt, mivel nem lehet tudni, miben töri fejét Liszkai. ki az Atyák fentebbi határozatának magát alá nem vetve, nagy sebtiben visszatért Szent- Mártonba. Mert Liszkai Miklósnak a pápista papokkal való gyakori érülközése és szoros barátsága már régóta észleltetvén, a szentmártoniak méltán félhettek, hogy elkeseredésében és dühében, titkon össze fog játszani velők, s a templomot és parochiát a pápisták kezébe adja.

Haza érvén a küldöttek, a szentmártoniak tüstént felmondtak Liszkainak. s a papiak egyik szobájába, t. i. az újba költöztették; aztán Yecsére menvén, nevezett öreg prédikátort elszállították és a már kiüresített szobákba költöztették; a parochiára pedig őröket állítottak, kik éjjel-nappal szorgosan vigyázzanak, nehogy valamely Liszkaival titkon egyetértő ártalmas egyén a papiakra menvén, azt a templommal együtt a szegény reformátusoktól elvegye. Ennélfogva még rokonai is csak nehezen mehettek hozzá, az őt meglátogató izsáki plebánust pedig visszautasították.

Nehány nap múlva Liszkai a szomszéd Kun-Szent-Miklósra költözött családjával és minden javaival, az ottani városi elől-