Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
219 a parochiáról. Kapott is ily levelet az Atyáktól, kik a vezsenyi egyháznak szinte megígérték, hogy engedékenység esetéljen oly prédikátorral fogják megjutalmazni, kivel meg lesz elégedve. Ceglédi István, midőn az Atyák levelét közölte a bíróval és elöljárósággal, hajlandónak mutatkoztak engedni az Atyák intésének, s február 24-dikén meg is egyeztek abban, hogy az még egy évig folytassa köztük a papi hivatalt. Különben is szegény ember ellen nem volt más panasz és vád, mint hogy szónoki képessége, melylyel az imádkozásban és predikálásban az előtt kitűnt, nagyon megcsökkent; a mit ő maga sem tagadott. A gyömrőieknek predikátorjuk ellen felhozott vádjai szinte csak hiábavalóságok voltak; minthogy azonban nem volt kéznél oly egyház, melybe Dobrai Mihályt el lehetett volna helyezni: papi szolgálat nélkül maradt s Kőrösön szerzett házacskájában vonta meg övéivel együtt magát. Felesége még ezen évben jobblétre szenderült. 5. A szalkszentmártcmi gyülekezet és prédikátora, a nyughatatlan természetű és elbizakodott Liszkai Miklós közt évek óta tartó viszály és egyenetlenség a közelebbi évben a legfőbb fokra hágott. A községi elöljáróság szeptember f-jén kelt levelében több pont alatt elpanaszolván keserves sérelmeit, nagy obligátióval kéri a Superintendenst mint Tisztelendő atyját, hogy voltaképen admoneálja Liszkai Miklóst, hogy addig is, míg esztendejét kitöltené, a feslett erkölcseiből származott tudományainak hagyjon véget, ne mocskolja összevissza az elöljárókat és hallgatókat, mert már sokan elidegenedvén az Isten házától, ezt mondják: inkább mennének a tudatlan sült pogányok közé, hogysem az Isten házába kárhozkodni. A Superintendens orvosolni kívánván az elmérgesedett bajt, szeptember 14-dikén túl a Dunára menő emberek által küldött levelében utasítá Debreceni M. János Seniort, hogy maga mellé vevén a Traktus jegyzőjét, menjen el Szent- Mártonba, és az egész ügyet gondosan megvizsgálván, vagy békítse ki az ellenfeleket, vagy ha ez nem lehetséges, annak rendje szerint terjeszszen mindent a Superintendentiális itélőszék elé. A Senior tűzött is ki határidőt, midőn Szent-Mártonba menendő lévén, a rábízott dolgot majd elintézi; azonban a vizsgálat megejtése különböző okoknál fogva maradt és maradt, s ezenközben a viszályból erős vihar lett, élesztve a földesúr Balassa Pál gróf pártfogásában bizakodó Liszkai Miklós által, ki a szószékbe is fölvivén gyűlöletét, onnét most az elöljárókat, majd a gyülekezet előkelőbb tagjait támadta meg durván, majd pedig az egész gyülekezetnek fordulva kiáltott és fenyegetőzött: „Nem mertek már ugatni, hanem másokkal ugattattok. De protestálok, és ellenetek 40 esztendőktől fogva valami esett és történt, krónikába teszem, kinyomtattatom
