Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
202 tóttá. Ottani megjelenését és ténykedését megtudván a kalocsai új helynök b. Barkóczi Sándor, rögtön ráírt a prédikátorra és községre. A két levél majdnem szóról-szóra így hangzik: „Szalai Barkóéi Sándor báró, nagy-prépost, főlielynök s a sz. szék elnöke: a bogyiszlói bíráknak és esküdteknek, valamint az összes lakosságnak minden lelki-testi jókat kivan ! Értésünkre esett, hogy községetek lakossága, nem tudni micsoda merészségtől indíttatva, a közelebb mult napokban az akatholikus predikánsok Seniorait egyházlátogatás, s a közietek és predikátortok közt levő és általatok legjobban ismert viszálkodások megvizsgálása, s a prédikátornak célba vett elmozdíttatása végett nem félt meghívni, s az érseki sz. szék nagy és nyilvános sérelmével valóban meg is hívta. Minthogy pedig az egyházi szabályok s a hazai törvények szerint az egyházak rendszerinti visitálása, s következéskép az egyházi ügyek megvizsgálása és eldöntése az érsek jogkörébe tartozik, a mint ezt érsek ő nagyméltósága kglmes Urunk az egész érseki megyében ünnepélyesen kihirdettette, de a Tisztelendő sz. széknek e tárgybani határozata nektek különösen is tudtotokra lett adva: annálfogva most újólag és egyenesen megtiltjuk, hogy ily visitálásokat s az egyházi ügyeknek megvizsgálását, valamint a prédikátornak (ki különben józanságra s életének a jövendőben megjobbítására különösen intetvén, Érsek ő nagyméltósága kegyes beleegyezésével további intézkedésig helyén meghagyatik) bármely módoni elmozdítását semmi ürügy alatt véghezvinni vagy megkísérteni akarjátok vagy merészeljétek. Különben vagy egész községestül mindnyájan, vagy közületek egyesek, vagy akatholikus predikánsaitoknak séniorai, kik t. i. a rendes joghatóságot megsérteni merészük, a törvény szigorát és a sz. szék büntetését ki nem kerülik. Másként nem cselekedvén. Kiadatott a consistoriumból 1748. febr. 24. Kalocsán. b. Barkóéi Sándor főlielynök s. k. (P. H.) Rádiós Kristóf atya, sz. széki jegyző s. k.“ (Lásd az eredeti latin leveleket Sup. j. k. I. kötet 370—1. lap.) A főhelynek levelei különböző hatással voltak az illetőkre; mert míg a gyülekezet megrettent és elszomorodott, addig a kicsapott prédikátor bizalmat merítve a nem érdemlett pártfogásból, egészen a kalocsai papok karjaiba vetette magát, s a helynököt arra kérte és ingerelte, hogy Bogyiszlón visitatiót tartson. Kívánsága teljesült. Minthogy azonban az alkalmatlan utak miatt nem látta Barkóéi Sándor báró tanácsosnak a Bogyiszlóra menetelt: az ottani predikánst, tanítót, községi birót egy esküdttel Fájsz községébe parancsolta, ott akarván megtartani az egyházi visitatiót. Kérdései a következők voltak:
