Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
174 tartásra jogosított akatholikusokkal, a köteles ahoz alkalmazkodás végett, a szokott módon tudatni, s annak pontos megtartására szigorúan vigyázni ismerje kötelességének. Kiadta a Helytartótanács Posonyban 1745 jul. 28. Nádasdi Lipót mpr., Fábjánkovics György, Domsics Mihály.“ (Publikáltatott Pestmegye közgyűlésében August. 14-dikén. Lásd az eredeti latint. I. k. 292. 1.) V. Ezen évben a homályos származású uj veszprémi püspök Bíró Márton a megyéjében eső egyházaink ellen öntötte ki mérgét. .Jelesen panaszt tett a Helytartótanácsnál a csákberényi egyház ellen, hogy a püspök és szolgabiró ellentmondása és tilalma dacára 1744-ben alapjától kőből és téglából uj oratóriumot épített, holott azelőtt a Moóron lakó grófné mint földesúr engedelméből csak sövényből készült s tapaszos imaháza volt. Ezen egyház a. túl a dunai Superintendentiához tartozik. Ehhez járul, hogy a szolgabiró és esküdt némely fejérmegyei saját egyházaink, mint Seregélyes, Tabajd, Keresztár, Pátka, Mány ellen szinte vádat emelt a Helytartótanács előtt, hogy ezek is a királyi rendeletek tilalma ellenére imaházakat építeni merészkedtek. Mely vádaskodásokra következő rendelet jött a Helytartótanácstól: „lllustrissimi, Reverendissimi, Spectabiles etc. Hogy a csákberényi helv. conf. lakosok a püspök letiltása dacára, az előbbeni sövényből és karóból csinált oratóriumuk helyett mást, és pedig alapjától kőből és téglából építeni merészkedtek: t. uraságtok közelebb mult decemberben kelt leveléből értesült a Helytartótanács. Minthogy pedig az 1731 mart. 24-kén kiadott kegyelmes királyi rendelet 4-dik pontja szerint a vallás dolgában, valamint a földesuraknak nem lehet valamit tenni vagy változást eszközölni: úgy s még kevésbé szabad az alattvalóknak az idézett királyi rendelet ellenére hasonlókat cselekedni. Annálfogva a Helytartótanács megbízza uraságtokat, hogy nevezett csákberényi lakosokat az oratórium tovább építésétől szigorú és súlyos büntetés alatt necsak eltiltsák, hanem addig is, míg további intézkedés történik, a netaláni tovább építést mindenképen gátolják és semmiképen meg ne engedjék. Egyszersmind tartsanak szigorú visgálatot, hogy kinek engedélyével, akaratjával, kiknek költségén és miféle alapból szerzett pénzzel merészkedtek építeni? És minthogy ezen megye szolgabirája és eskiidtje relatiojából az is látható, hogy több más helyeken, u. m. Seregélyesen, Tabajdon, Keresztúron, Pátkán és Mányon is az ottani akatholikusok által hasonlólag oratóriumnak építése, s következőleg az idézett királyi rendeletnek megsértése merószeltetett: annál
