Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
168 felavatása végett junius 17-dikére Kőrösre hívta, de jó idejében kibocsátott hívó levelét a tolnai s utánna a somogyi Seniorok sokkal a határidőn túl kapták meg. Minekokáért a Prédikátor és Tanító urakat szükségesnek látom komolyan felhívni, hogy adandó alkalommal el ne mulaszszák az ily leveleket minden késedelem nélkül céljuk felé tovább küldeni; s hogy ezen dolog annál pontosabban történhessék, a körleveleknek borítékára írják föl tentával az érkezés és továbbítás napját, hogy megtudni lehessen, hol akadt meg a levél; s a mely kitudódván, a hanyagok méltó büntetésben fognak részesülni. Mindezeknél pedig sokkal nagyobb baj az, a mik Baranyában a papi szent hivatal szégyenére történnek. Fáj nekünk, hogy a baranyai egyházakban papi hivatalt viselnek sokan, a kik vizsgát nem tettek, s a papságra föl sem avattattak, hanem csak a Superintended és Seniorok tudta és beleegyezése nélkül beültek az ekklésiákba, holott még mesterembernek sem lehet saját céhmestere engedélye nélkül folytatni mesterségét. Tudják meg az ilyenek, hogy mi minden erőnket és gondunkat arra fordítjuk, hogy ezen rendetlenségnek vége szakadjon. Tudják meg a papi hivatalt felavatás nélkül viselők, hogy ha nem iparkodnak a szent hivatalra magukat a szokott módon felavattatni, s arról bizonyítványt szerezni: a papi hivataltól megfosztva, az eke szarvához, vagy más világi munkához fognak utasíttatni, s ezenfelül a polgári terhek emelése végett a megyei tisztviselőknek is névszerint kiszolgáltattatnak. Annálfogva mindkét baranya Seniorainak az 1745 martius 24-dikén Seregélyesen az úr nevében összejött Atyák azt teszik kötelességükké: járjanak utánna szorgalmasan és tudják meg pontosan, hogy alantas papjaik közül, az egyh. törvények 111:11. §. értelmében a Superintended vagy Senior neve alatt kiadott s az egyetem pecsétjével megerősített felavatási bizonyítványnyal vagy formátával, kik vannak ellátva, és kik szűkölködnek a nélkül? Aztán mindkét rendbeli prédikátorok névjegyzékét, biztos alkalommal mielőbb a Superintendenshez küldjék, hogy megtehesse, a mi e bajnak orvoslására legalkalmasabbnak látszik. Ha a felavatás és minősítés (ordinatio et consecratio) az egész országban, sőt más országokban is elmulaszthatatlan és szükséges kellék: vájjon helyes-e megengedni, hogy a papi rendnek éktelenségére s a kánonok ellenére nálunk, a mi vigyázatlanságunk és hanyagságunk folytán ezen törvénybe ütköző rendetlenség szabadossá változzék? A Superintendens és Tisztelendő tanácsosai számára nincs más teendő, hogy e rossz a mi társaságunkból kiküszöböltessék. Hogy pedig az itt mondottak feledékenységtől meg-
