Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
167 ruhában járást, ha a tanítóságról kicsapatni nem akarnak. Hogy magukat szorosan a törvényhez alkalmazzák, ezennel szigorúan meghagyatik. Egyúttal ne felejtsék, hogy kötelességük az egyházak prédikátorai és pártfogói által hozott és megerősített iskolai törvények szerint igazgatni az iskolai ifjúságot, s ne engedjék meg nekik az okét táplálók bosszúságára a ruházkodásban és magukviseletében való rendetlenkedést; szemelőtt tartva az egyházi törvények IV: 8. §-át, mely ezt mondja: „In externo quoque habitu pietatem et singulärem modestiam prae se ferre, et vestimenta, calceamenta, pileos, cothurnos etc. suo ordini convenientes gestare obligati sunt, — alias scholis explodendi“. Csak sajnálni lehet, hogy találkoznak a prédikátorok közt olyanok,kik,bár alig van a maguk és család j uk számára elegendő kenyerük, mégis megengedik feleségeiknek és leányaiknak a feltűnő fényűzéssel való ruházkodást, s ezek a matrónákat és előkelőbb hölgyeket — azoknak nagy botránkozására — utánozni nem átalják. Minthogy az egyházi törvények 111:5. §. szerint kötelességük mind maguknak kerülni, mind feleségeiknek eltiltani a fény üzést, a drága ruhákat s az idegen módra ruházkodást, s átalában állásuknak megfelelő ruhában járni: annálfogva meghagyatik, hogy cifra, vagy az u. n.: gerezdes fejkötőt s más idegen és drága ékszereket a prédikátorok feleségei ennekutánna ne viseljenek, ha azokat magukról letépetni, eladatni és valamely sz. végre fordíttatni, — vagyr férjeiket ekklésiáiktól megfosztatni nem akarják. Fejfedőül fekete kontyot (peplum nigrum) s ehhez homlokkötőt (frontale) vulgo pintlit használhatnak. Főfő figyelem fordítandó arra is, hogy a különböző sz. végekre kért alamizsnapénzek magán célokra ne fordíttassanak, mert „halálnak tőre embernek megenni az Istennek szenteltetett részt“. Péld. 20:25. És minthogy egyházainknak mostani sanyarú helyzetében gyakrabban kell ő Felsége előtt megjelenni, s kérelmeinknek sikeresitése tetemes költséggel történik: annálfogva a prédikátoroknak szent kötelességévé tétetik, hogy azon napokon, midőn az úrvacsorát kiszolgáltatják, az ekklésiák közszükségeire való alamisnálkodást a legmelegebben, és nemcsak immel-ámmal, ajánlják hallgatóiknak. A begyült összeget pedig hűségesen megőrizvén, annak idejében Senioruknak minden hiány nélkül s nem úgy mint eddig szokták, kézbesítsék, mert a kik ennek utánna másként cselekesznek, súlyosan fognak bűnhődni. Számosán vannak, kik a Superintendens körleveleinek továbbítását a közügynek nagy hátrányára hanyagul és késedelmezve teljesítik, a mint ezt különösen az 1744-dik évben nagy megbotránkozással tapasztaltuk, midőn a Superintendens a Seniorokat és Assessorokat az új prédikátorok
