Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
161 1734- ben Szoboszlai István és Medgyaszai Györgytől, a bruchi harmincadon minden könyveiket — bár azok Becsben átnézettetvén, szabadosoknak nyilváníttattak — elvették, és Pozsonyba a Helytartótanácshoz szállították, s dacára minden utánjárásnak és könyörgésnek, máig sem adattak vissza. 1740-ben Turóci Mihály és Sátor Péter bibliáit foglalták le. 1735- ben Ajtai Mihály könyveit a lőcsei, 1743-ban Bányai Istvánnak teljesen ártatlan és a közönség lelki javára szolgáló „Gileádi balzsam“ czímű fordított művének példányait az ujfalusi harmincadon vették zár alá. 1734-ben Barsmegyében Nágy-Sallón Sátor Péter és Fiilöp Ferenc komáromi könyvkötők könyvei, melyeket a hetivásárra elárusítás végett vittek, az odavaló plébános által fegyveres erővel elvétettek. Innen van, hogy a saját templomaiktól megfosztott szegény lakosok istenitiszteletre s a sákramentomokkal élés végett a szomszéd helyekre nem mehetnek, sőt még az evangeliomok olvasása sem engedtetik meg nekik; és ha még is, Isten igéjét hallgatni óhajtva, elindulnak: az országúton elfogatnak, s könyveiktől, sőt még ruháiktól is megfosztatnak. Szokásba vették a plebánusok azt is, hogy a gyermekágyas asszonyoktól az avatást megtagadják s őket vallásváltoztatásra erőltetik, a házasulandókat pedig nem esketik össze, ha ki nem térnek vagy reversalist nem adnak, hogy gyermekeiket a kath. vallásban fogják nevelni. Másutt a királyi resolutio által engedélyezett visitatióval visszaélve, a templomokat és oratóriumokat — mint Lőcsén — feltörik, a prédikátorokat hallgatóikkal együtt durva szavakkal illetik; sőt még a Superintendenseket is az ekklésiák visitálásától börtönnel való fenyegetésekkel rettentik, mint azt közelebb a pécsi püspök cselekedte. A plebánusok nem elégednek meg saját jövedelmeikkel, hanem még az evangélikusoktól is, mint Tatán, Szebenben stb. stólát követelnek és a szegény népet különböző munkára szorítják. Az evangélikus iskolákban, mint Selmecen és ez évben a Szebeniben, csak a grammatika tanítása engedtetik meg. Az ágost és helvét hitvallásúak sok helyeken nem fogadtatnak be polgárokul, dacára hogy nemesek és honfiak. Innét van, hogy a királyi rendelet „Innovationes praecautae habeantur“ szavainak helytelen értelmezése folytán a templomok, oratóriumok, iskolák, tornyok, parochiák s más egyházi épületeknek javítása még akkor sem engedtetik meg, ha már teljesen alkalmatlanok és veszélyesen megbomlottak; és ha rajtuk javítás történik: elfoglaltatnak vagy földig romboltatnak, mint az 1740-ben a helv. hitvallásúak költségén épített s most a földdel egyenlővé tett lévai templommal és papiakkal történt; úgy szinte Eöskeön is, hol a Zichi Imre engedelmével 11 Földvárv : Adalékok. II.
