Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

51

Kolozsvárra ment s itt a nagytudományu Károlyi Péter előadásait hallgatá. Nem maradt azonban hosszasb ideig, mert a következő év elején Szegedi levélben hivta vissza. Hazatérvén, félévig Jász- Berényben tanitóskodott Béllyei Tamás mellett, majd 1568-ban szülőföldén vállalta el ideiglenesen a tanítóságot, s az ott töltött egy év alatt éjt-napot együtt töltvén Szegedivel, szorgalmasan jegyezgeté a nagy embernek tetteit és szokásait, s e jegyzetből állitá össze 1582-ben máig fenmaradt nagbecsü művét, Szegedi K. István életrajzát. 1569 ápril havában szülőfölde több érdemes polgárainak 50 és Szegedinek 35 írt segélyével külföldre indult s Bécsen át Páduába ment, hol huzamosan hallgatta a bölcsészetet. Róma meglátogatása után az 1570-ik év végén Genfbe jutott, hol Bezával ennek saját lakásán töltött számos kedves órát, majd ajánló levelével ellátva Zürichbe, s aztán Páris, London és Wittenbergbe látogatott el. 1573 áprilisában tért vissza hazájába, hol a csakhamar azután hirtelen meghalt Szegedi Kis István helyébe a ráckeveiek lelkészükül választották. — Skarica nevéhez jelentékeny sikerek fűződnek; neki kell tulajdonítani a genfi confessiónak a Duna mellett állhatatos megtartását, melynek nemcsak lelkes hirdetője, de bátor oltalmazója is volt.

1588-ban személyesen kereste föl fészkükben Pécsett az unitáriusokat s papjukkal, Válaszuti Györgygyel és társaival napokon át vitázott a pécsi templomban. Jelen volt a hercegszőllösi zsinaton, s ö küldte meg az itt aláirt kánonokat Huszár Dávidnak, ki azokat neki ajánlva Pápán 1577-ben ki is nyomatta. Mint költő, énekszerző és fordító, irodalmilag is figyelmet érdemel. O fordította le Luthernek örökszép hymnusát: „Erős várunk nekünk az Isten“, II-dik János királynak kedves éneke: „Jó ur Isten tekints hozzánk“ is az ö költői lelkét dicsőíti. Énekeit a katholikusok is átvették s együtt énekelték apáinkkal. Fordított Sz. Ágostonból s versekben megírta Ráckeve város történetét, 1581-ben.1

A versfőkböl ez jő ki: «Keviiek városáról Skariceus Máthé irá s éneklé Mathias deáknak, mint jámbor bizot urának kedvéért.» A végvers pedig ez : Rut kietlen zür-zavar napokban

Mindezeket felirám máshonnan.

Legyen azért erről megjegyzendő Ezer eött száz nyolcvan egy esztendő.

(Magdies J.: Diplomatarium Ráckeviense.

Székes-Fehérvár. 1888. 83—93. 1.)

4*