Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
eleget tenni, hanem titeket magatokra hagylak. Kérlek, de intlek is, ne tépjétek darabokra, s ne osszátok szét magatok közt a Krisztus palástját. Válságos időket élünk, annakokáért ne legyünk azok közül valók, kikből a hit és szeretet teljesen kihalt, de végezzük kölcsönös atyaflságos szeretettel a ránk néző jó munkákat, hogy mások is látván azokat, dicsőítsék a m. atyát. Isten veletek, jó emberek! én pedig maradok a szeretet minden munkáira kész szolgátok. S.-Kesznyétenen 1743. febr. 9. Váradi G. István.“ Váradi István rögtönösen tudatta a gödöllői elöljárókkal is, hogy a Superintendens letiltó levelet küldött hozzá, s annak folytán azok panaszt tettek a földesúrnál, ki pártjukra kelve a következő levelet küldte a Superintendensnek: „Pest, 21. febr. 1743. Clarissime Domine Superintendens, Mihi Observandissime ! Gödöllői szegény embereim különös hajlandósággal lévén mostanában Sajó-Kesznyétenben levő Váradi István nevű Lelki Pásztorhoz, a melyet ugyan maguk gremiumjában való prédikátornak introducálni kívánnak. Értettem azonban, hogy kegyelmednek valamely considerátiója volna iránta. Melyre való nézve kívántam kegyelmednek jelentenem, hogy ez legyen az én akaratom, s kérem, hogy kegyelmed is consessusát ne terheltessék ebben adni, s ne disconsolálja szegény embereimet, a kiknek különös satisfactiójok leszen ő kglmének bejövetelével; úgy is odavaló gödöllői fl lévén, igen nagy propensióvaí vannak ő kglméhez. Máskülönben én magam Authoritásával is kívánom azt secundálnom, s szegény embereimet consolálnom, a melyre kglmed sérelmével fakadni nem kívánnék. Elvárván azért kglmednek szegény embereimhez mutatandó satisfactióját, constanteipersevere Clarissimae Dnis Vestrae servus paratissimus. A. Grassalkovics, m. pr.“ A bárónak ezen levele a legnagyobb zavarba hozta a Superintendenst. Nem tudta hova forduljon, s az egész országban már nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendő főúrnak minő feleletet adjon? Engedjen-e jogából, vagy szorosan ragaszkodjék ahhoz? Ha utóbbit cselekszi, megsérti vele azt a nagy urat, s ekképen többet árt, mint használ; ha pedig enged: hova sülyedhet a püspöki tekintély? Végre mégis eszélyesebb dolognak találta vele össze nem tűzni, hanem követni a közmondást: ubi nihil valeo, ibi nihil volo. Levelet írt tehát a bárónak, melyben emlékeztetvén arra, hogy III. Károly király a pesti bizottság munkálataira 1731-ben kiadott resolutiójában minő jogokat adott az ágost. és helv. Superintendenseknek, és minő kötelességeket szabott azok elé, bőven előadta, hogy mennyire sérti a Superintendensi tekintélyt úgy
