Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
138 ahhoz ragaszkodott, sőt még a katholikusok is pártját fogták, s nem törődve Fördős machinátióival, kinek majdnem minden abai pappal baja volt, űzetni pedig egyiket sem szokott, Váradi Istvánt továbbra is megtartották Abán. Földvári Gergely ekként kijátszatva, ekklésia nélkül maradt. Az összejövetel más ügyei: M3 1. A váci vagy cserháti traktusbeli atyafiak által Séniorrá választatott Gyöngyösi János hivatalában megerősíttetett, s az esküt letevén fölavattatott. 2. A superintendens, ki Veresmarti L. Péter halála óta maga vezette a jegyzőkönyvet, s jegyezte a Superintendentia történetét, a dömsödi consessuson azon kérését terjesztő elő, hogy mentessék föl az atyák kérésére eddig teljesített munka alól, s bízassák az Debreceni M. János főjegyzőre, kinek különben is hivatalából folyó tiszte azt teljesíteni. Debreceni M. János pedig arra kérte az atyákat, hogy vegyék le róla a főjegyzőséget, s helyébe állítsanak mást. Az atyák azonban azt vélték legjobbnak, hogy Debreceni M. János maradjon meg továbbra is főjegyzőnek; a Superintendent pedig kérve-kérték, hogy folytassa továbbra is ezen Superintendentia történetének t- "•*>" megírását, ajánlva neki munkadíjul évenkinti 30 Rhftot; egy^ úttal elhatározták, hogy Debreceni M. Jánosnak szinte csak annyi, azaz 30 Rhft fizetendő évenkint, az előbbi 40 ft helyett. 3. A legnagyobb botránkozással értesültek az atyák arról, hogy Újvári András vértesaljai Assessor és bicskei prédikátor a Csúzi Mihály Seniorral együtt végzett visitatiók alkalmával több ekklésiában zavart csinált, a prédikátorokkal s hallgatóikkal kor, állás és személyre való tekintet nélkül megvetőleg bánt, előttük gyalázatos dolgokat beszélt; nemcsak, hanem Schmideg grófról is saját jobbágyai hallatára tele szájjal sértőlég és gyalázólag szólott Alcsúton. Ez ügyre vonatkozólag több igazoló okmányok küldettek az ekklésiák által a Dömsödön ülésező atyákhoz; mint szinte Kecskeméti Biró Mihály és Örsi Péter prédikátorok is panaszt tettek nevezett ellen a rajtuk és másokon általa elkövetett sérelmek miatt. Sőt maga Schmideg gróf is irt a Superintendensnek, elősorolván Újvári Andrásnak irányában tanúsított durva sértegetéseit, s kívánva, hogy a becsülete és méltóságán ejtett sérelemnek megfelelő elégtétel adassék. Az előrelátott kellemetlen következményekre való tekintetből, jónak látták az atyák ezúttal szelidebb orvoslattal élni; minélfogva a hivataltól megfosztás helyett elégnek tartották Újvári Andrást komolyan meginteni, hogy ennekutánna tartózkodjék hasonló tapintatlanságok elkövetésétől, s ezenfelül utasították, hogy Schmideg gróftól kérjen személyesen bocsánatot, s igyekezzék őt maga iránt kiengesztelni. írtak a grófnak is, kérve hogy elégedjék meg a bepanaszolt által
