Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
135 dókkal a vitatkozás tárgyát képező húsz theol. tételt, s meghagyván, hogy mindegyik felavatandó Rom.8—12. alapján készítsen predikátiót, és azt meg is tanulja, hogy a kire az Atyák választása esni fog, a gyülekezet előtt képes legyen elmondani. Megjelentek: Debreceni M. János sup. főjegyző, Ölvedi András Sénior, Őri Pál és Molnár Mihály Assessorok, Veresmarti Sámuel helybeli prédikátor s azelőtt cserháti Sénior mint Censorok; Losonci István körösi professor és Veszprémi István kecskeméti rektor, mint a Vitatkozás alkalmára kirendelt ellenfelek (opponentes). Prédikált a templomban Komáromi András cecei prédikátor a szabadszállási gyülekezet s a vidékről nagy számmal összesereglettek előtt. Istenitisztelet végeztével következett a vizsga, s aztán a vitatkozás, mely késő délutánig eltartott és végül a sz. hivatalra fölavatás. Ez megtörténvén, az eddig bőjtölve munkálkodó Atyák a papiakra mentek, s miután a fölavatottaknak kezeikbe adták a pecséttel erősített oklevelet, asztalhoz ültek, melyet a szabadszállási egyház különös vendégszeretete nemcsak az Atyáknak, hanem az új felavatottaknak és ekklésiák küldötteinek is téríttetett. Felavattattak: Solti traktusból: Váci János dabi prédikátor. Cserháti traktusból: Losonci János akadémikus, péceli. Peleskei Péter hévizgyörki prédikátor. Tolnai traktusból: Séni András akadémikus, szentgyörgyi, Dálnoki Márton bonyhádi, Komáromi András akadémikus, cecei prédikátor. Vértesaljai traktusból: Kardos István akadémikus, pátkai prédikátor. A somogysági traktusból a tassi Consessuson jelentkezettek elmaradtak, félve a nem sokkal ezelőtt visitált kath. püspök által okozandó bajoktól, melyek az egyházakat érnék, ha a prédikátorok helyükből kimozdulnának, E napon a dabi ekklésia elöljárói is az Atyák előtt álltak, idéztetve a Superintendens által, hogy adják okát, miért zavarták ki K. Kálmán Istvánt a tanítói hivatalból. A panaszos tanító nem jelent meg, az elöljárók pedig azzal mentették magukat, hogy földesuruk Rádai Gedeon beleegyezésével tették a mit tettek; minélfogva az Atyák következő határozatot hoztak: „Mivel Komáromi Kálmán István, azelőtt dabi oskolamester némely nehézségei iránt a habiakat székünkre citálván, maga semmiképen nem compareált, deliberáltatott ellene: ha szintén igaz pretensiói és törvényes panaszai volnának is a dabi ekklésia ellen, mindazok cassáltatnak és annihiláltatnak. Szabadszállásán, Presbyterialis Consessusunkban. 13 Septembr. 1742.“
