Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

121

E vádakhoz járultak a következő nagy nehézségek: Tiszt. Örsi Péter úr ezelőtt is két ízben (ez mostanin kívül) törvényesen citálhatván ekklésiai székünkre, nem compareált, sőt mostani Citátoriára is így felelt: ha rá gondol hatom magamat, elmegyek; ha nem: elmúlik. Akkori Collateralis visitator, most pedig Sénior Tiszt. Csúzi Mihály ellen igen mocskos levelet irt, melyet ő kglme előttünk produkálván, ezt az intimatiót vette, hogy Conserválja pro futura cautela.

Ad seculare brachium másodszor is Confugiált hoc Anno currenti; traktusabeli Superiori akarván, hogy más ekklésiába collokáltatnék, így felelt: ha per omnia aequivalens ekklésiát offerálnak, mely személyéhez s oeconomiájához való lészen, elmégyen, de másként nem. Levelei is, melyekkel magát excusálni kívánta, előttünk hitelt nem nyerhettek.

Ide járult, hogy azon ekklésiában laktában, azon ekklésia számára gyüjtetett pénzecskét, sem nem katalogálta, sem róla rendesen és törvényesen számot nem adott. Azon intratácskát a maga széles Oeconomiájának commodumára tétettetett építkezésekre dissipálta. Ezen felül ezen ekklésiát circiter száz és hetven forintokkal adósította. Proinde

In caussa Cl. Petri Örsi, ecclesiae Tabajdiensi Miniştri

Deliberation est:

Mivel Örsi Péter sok és terhes accusatiói alól való maga kimentésére, mostani rendes citálásra is nem compareált, azért deliberáltatott ellene:

1. A tabajdi parochiából ad diem 24 apr. Anno 1742 kiköltözzék. Ceterum a mi rajta esik, magának tulajdonítsa.

Addig pedig a Ven. traktus Séniora s Assessorai, és a tabajdi ekklésia külső elöljárói előtt, az ekklésiának minden jövedelméről, a melyeket percipiált, és mindazokból tett minden expensákról elégséges számot adjon. Ha ebben deficiál, vagy engedelmeskedni nem akar, ő kglmének annyi pénzt érő javaiból, a mennyinek az ekklésia az intrata szerint végére mehet, maga az ekklésia magának contentumot tehessen. In consessu nostro Tasini habito Die 4-ta április. Anno 1742.

Ezek után az ülés berekesztetvén, az Atyák szétoszlottak. A fentebbi határozattal azonban a tabajdi ügy nem lett befejezve.

Balog Judith úrnő ugyanis a mint értesült az Atyák határozatáról, mindenképen azon volt, hogy Örsi Pétert a parochiából kizavarja. De ez nem hagyta magát, hanem rögtön Budára futott Wajai László báróhoz, ki felesége jussán Tabajdnak — az egynegyedrész kivételével — földesura volt, hogy annak pártfogásával magát az ekklésiában megerősítse; —