Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
107 ellenére a tolnamegyei dorogi ekklésiában kaparította meg magának a prédikátori hivatalt, hol ékes beszéde s jeles tehetségeinél fogva — melyekkel birt — eleinte nagy kedvességben volt, s itt — bár lipcsei felesége még életben volt — egy helybeli leánynyal házasságra lépni megkisérlette, de az nem állott rá. Később, prédikátorhoz illetlen élete s különösen telhetetlen fajtalansága miatt megutálta az egész gyülekezet s időközben ki is hányta. Azonban nem sokáig maradt hely nélkül, mert a tolnai traktusban levő szentgyörgyi ekklésia fogadta el papjául, hol midőn mindeneket botránkoztatva viselné a sz. hivatalt: az új Superintendens Helmeci István hivatalából kifolyó sz. kötelességének tekintette e rakoncátlankodő embert, ki elődjének és az összes sz. Presbyteriumnak merészen ellenszegült — megzabolázni. E végre őt s az ekklésiát is külön megidézte, meghagyván hogy Vecsei István és az ekklésia küldöttei által 174Í. március 22-én a Vecsén tartandó Consessus előtt jelenjenek meg, számot adandók, hogy mi okon és jognál fogva történik, hogy az a szentgyörgyi ekklésiában mint prédikátor működik. E ravasz és álnok ember azonban, nehány napra az idéző leveleknek Szent-Györgyre érkezésük után, az ekklésiát csalárdul elhagyta, azt hazudván, hogy eddig folyvást titkolt, de véletlenül köztudomásra jutott feleségének Lipcséből elhozatala végett Pápa felé Kenessei István úrhoz utazik. Később világosságra jött, hogy korántsem Pápára és a feleségéért, hanem az aszári, majd a tatai plebánushoz s végre Nagyszombatba ment, s ott a ref. hitet, melynek az előtt hirdetője volt, megtagadva, a róm. katholikus egyház kebelébe lépett, hogy abban végső menedéket leljen. Meghalt Pécsen, 1743-ban, mint — Berényi Sigmond kegyelméből — a püspöki tizedek kezelője.1 1 Irt egy földrajzot, mely 1757-ben Nagy-Károlyban nyomatott ki ezen cím alatt: „Vecsei F. István magyar Geográfiája, azaz: az egész világ négy részeinek rövid leírása, mely a külső dolgok olvasásában gyönyörködő Magyarok kedvéért még 1741-ben Pétsen irattatott volt.“ A műnek szép nyelvezete íróját, tiszta nyomása pedig a nyomdát dicséri ; de Vecsei aligha Pécsett irta geográfiáját, mert a protestáns helyekről és dolgokról nagyon rokonszenvesen emlékezik, s szerencsének mondja, hogy Kálvin Géniben — hol a püspök valami galibába esvén, elhajtatott — megfordulván, Parei által megmarasztatott.
