Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
105 Ez megtörténvén, midőn elmondák, hogy mi járatban vannak, azon mentegető választ nyerték, hogy a királyné a szigorú böjtölés és terhes állapota folytán épen most rendkívül gyenge s annálfogva terhére lenne kihallgatást adni. Alig végzé a főherceg szavait, midőn a királyné véletlenül szobájába lépett s röviden társalogva az urakkal, elbocsátá őket. Vártak tehát pár napot, s ekkor Radvánszki György Kunc Ágenssel a főudvarmester Herberstein grófhoz ment és bemutatván a jelenlevő urak névsorát, általa kihallgatási órát kért, mely meg is adatott február 12-dikére délutáni hat órára. Ekkor, miután hosszabb ideig várakoztak már az előszobában, egy kamarás jött hozzájuk a királyné azon üzenetével, hogy most nem fogadhatja őket, hanem holnap reggel nyolc órakor menjenek a rendes kihallgatási terembe s jelentsék magukat a főhercegnél. E halasztás gondolkodóba ejtette az urakat, s annyival inkább, mert Jeszenák Pál és Podmanicki János lévén már kihallgatáson, nem jelenhettek meg újólag a főherceg és királyné előtt, s következéskép Jeszenák sem mondhatta el német beszédét. A véletlenre bízva tehát dolgukat, midőn a kijelölt időben s helyen újra megjelentek, s majd rövid várakozás után a főherceg elé bocsájtattak: minden várakozáson felyül a királynét a teremben s az ajtóhoz oly közel állva találták, hogy a háromlépéses háromszoros térdhajtást nem voltak képesek megtenni, s midőn meghajtották magukat, fejeikkel majdnem érintették a királynét. A szónok Kenessei István volt, ki latin nyelven iidvözlé az új uralkodót, kifejezve az összes protestánsok azon kívánságát, hogy ő Fenségét Isten hosszú és boldog uralkodással áldja meg, s kérve, hogy protestáns alattvalóit fogadja s tartsa meg királyi kegyelmében és pártfogásában. És jóllehet sok sérelmeik vannak, melyeket elpanaszolni volna okuk, de jelenleg — tekintettel ő Fensége uralkodói gondjaira — csak az esküvés ügyét említik föl, melynek ürügye alatt minden hivatalból kizáratnak, s erre nézve esedeznek lábainál orvoslásért. Alattvalói hűséggel életüket és vérüket készek áldozni ő Fenségéért stb. (Lásd az egész beszédet Sup. j.-k. I. kötet 144—5. lap.) Az üdvözlő beszéd végeztével latin nyelven azt kérdezte tőlük a királyné, hogy értenek-e németül? Mire Radvánszki felelt, s ekkor még több kérdést intézett hozzájuk német nyelven, melyekre szinte németül feleltek. Mivel — mint már említtetett — Vajda László és Vattay Pál urak közül az utóbbi a mi Súperintendentiánkat is képviselte: annálfogva a losonci ekklésia által úti költségre adott 98 Rhft felét a mi Superintendentiánk megtérítő, Györki István főgondnoknak adván azt át nyugta mellett. Közelgetvén a prédikátorok évi szolgálatának határideje,
