Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
103 ít mennyiben a pestis engedni fogja, a Superintended a Seniorokkal és Assessorokkal valamely helyen összejöjjön. A mi meg is történt. 1740. September 14-én Szalkszentmártonon, hol megjelentek: Helmed István. Superintendens. Solti traktusból: Debreceni M. János, sup. főjegyző és Snr. Dabi Sámuel, tr. jegyző és Assessor. Kecskeméti traktusból: Ölvedi András, Senior. Miskolci János, jegyző és Assessor. Váci traktusból: Veresmarti Sámuel, Senior.. Gyöngyösi János, jegyző. Hívatlanul megjelent Hajdú János akadémikus és Tasi István, ki Erdélyben a papi szolgálattal felhagyva, a belgiumi akadémiákra szándékozott kimenni s útját erre véve, Szalk- Szent-Mártonban megállapodott. A papi hivatalra felavatandók közül jelen voltak öten. és pedig három akadémikus, u. m.: Szőnyi Pál pataji, Liszkai Miklós szalkszentmártoni, Mócsi István körösi; és két hazaiiskolában tanult atyafi: Földvári György dabasi és Berényi István hévizgyörki újonnan választott prédikátorok. A gyűlés ünnepélyes istenitisztelettel kezdődött, prédikálván Szőnyi Pál Thess. II: 13. versről, közmegelégedésre. Istenitisztelet után a íölavatandók a velük s a Séniorok és Assessorokkal előre tudatott theologiai kérdések fölött vitatkoztak, velők szemközt állást foglalván Dabi Sámuel, Ölvedi András, Gyöngyösi János ócsai és Miskolci János ceglédi prédikátorok. A vitatkozás magyar nyelven folyt, s végeztével a Superintendens mint elnök megkérdd a jelenlevőket, hogy „a vizsgát kiállottakat méltóknak és alkalmasaknak tartják-e arra, hogy a papi hivatalra fölavattassanak? vagy közülök egyiket vagy másikat visszavetendőnek vélik?“ Egyhangúlag méltóknak jelentetvén ki mindnyájan, a Superintendens a felavatandók felé fordult, s elmondá, hogy mennyi keserűség, szenvedés és üldöztetéssel van a mai időkben összeköttetve a papi hivatal, s ha azoknak elszenvedésére és kiállására nem éreznek magukban elég erőt és bátorságot, most még van idő a visszalépésre. Azok készeknek jelentvén ki magukat mindazoknak el hordozására, a melyek a Christus szolgáit érhetik, a Superintendens leszállóit a szószékből, fölesketé s aztán a „Jövel sz. lőlek úr Isten! Töltsd be szíveinket épen stb.“ dicséret éneklése közben a sz. hivatal viselésére kézrátétellel ünnepélyesen fölavatta és hatalmazta őket, s aztán könyörgött az új papokért, a nyájért s az egész Anyaszentegyházért. A következő napon, s az őket megválasztott ekklésiák küldöttei jelenlétében pecséttel megerősített oklevelet (formata) kaptak a fölavatottak.
