Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

94 Azon írásban, melyből a fentebbi sorokat idéztük, kisze­melt uj prédikátora számára Consessust kért a szathmári egyház, s midőn azt tévé, úgy látszik szükségesnek tartotta egyszersmind mentegetni magát Helmed távozása miatt. De felhordott mentsége komoly erkölcsi-testület szájába nem illő silány vádaskodás, mely könnyen rágalmazásnak is minősíthető; s okunk van hinni, hogy az a Helmed, kit a szathmárinál sokkal tekintélyesebb nagykőrösi egyház nemes tanácsa és közönsége egész haláláig változatlan tisztelettel környezett s még agg-korában is látni és hallani kívánt olykor-olykor a szószékben, —■ a kit a dunamelléki egyházkerület bölcs, tapin­tatos és erélyes kormányzónak ismert: aligha érdemelte meg Szathmár nemes tanácsától és közönségétől, hogy saját trak­tusa előtt pelengérre állítsa s bemocskolja annak emlékét; és nem csodáljuk, ha Helmed István attól a gyülekezettől, mely őt annyira nem szerette, megválni óhajtott, s nagy örömmel és készséggel fogadta a körösi egyház meghívását, midőn az a Kecskeméti Szabó (Sartoris) János halálával megüresült 1-ső papi hivatalt ő általa kívánta betölteni. Helmed István 1723. április 29-én tartott beköszöntő beszédével kezdte meg a nagykőrösi egyházban sz. szolgálatát, melyet 24 éven át lankadatlan szorgalommal és egész gyüle­kezetétől szerettetve, de egyszersmind sok bajok és nehézsé­gekkel küzdve teljesített. Körösi prédikátorrá lévén, az 50 évet már túllépett férfi újra megnősült, feleségül vevén rácz-kevei Tóth Zsuzsannát; de választása nem volt szerencsés s utoljára is válni volt kénytelen hozzá nem illő társától. Előbb az 1732. március 27—29-én Kunszentmiklóson tartott Consisto­­rium választotta el őket a thoro et mensa, majd pedig 1734-ben a váci káptalan teljesen is feloldotta házasságukat.1 Tévesztett házassága sok komor órát s orcapirulást oko­zott a mindenektől tisztelt férfiúnak; de a tartós kellemetlen­ségek közjóra célzó nemes buzgalmát lankasztani nem voltak képesek. Különösen említésre méltó azon intézkedés, melyet az iskola felvirágoztatására nézve tétetett. A klassikus művelt­ségű Helmed ugyanis tisztább latinságot — mely akkoriban a reformátusok iskoláiban felettébb megromlott — kívánván a körösi iskolában meghonosítani: az 1737-dik évben rábírta az egyház fejeit, hogy az ágostai hitvallásúak soproni isko­lájából vigyenek tanítókat s valóban vittek is két lutheránus ifjút: Király Istvánt és Johannides Mártont; az elsőt a Syn­taxes és etymologia, utóbbit pedig a rudimentisták és nagyobb olvasók tanítására. Majd ezek ajánlása folytán még azon év május havában a kezdők számára is onnét hívták meg Angyal Mihály szinte ágost. hitv. ifjút. E szokatlan 1 Dunam, egyházk. régi j. könyve 274. és 538. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom