Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
88 jesített} Nehány napra eltemettetése után összejöttek a kecskeméti papiakon az egyháziak közül Debreceni Magvas János solti prédikátor és Senior, Szö'nyi Virágh Mihály kunszent-miklósi prédikátor, a világiak közül az egyházak küldöttei u. m. Kecskemétről: Bozó István és Tóth István senátorok; Kőrösről: Kecskeméti György senátor s Bállá Gergely városi főjegyző; FülöpszáHasról: Nánási János Kis- Kun kapitány, kiknek jelenlétében a Superintendentia ládája — mely eddig az özvegy kezelése alatt volt — íelnyittatván, a benne levő kevés pénz felszámláltattatott s aztán az említett küldöttek által Körösre átvitetve, megőrzés végett az ottani első prédikátor Helmeczi Istvánra bízatott. A papi vizsgát letett akadémikusoknak adatni szokott nyomatott bizonyítványok1 * 3 pedig a Superintendentia két pecsétjével és az összes jegyzőkönyvekkel Debreczeni M. Jánosnak adattak át gondviselés végett. A dunamelléki egyházak elvesztvén Superintendensüket és főjegyzőjüket: nem volt kire bízni dolgaik igazgatását és intézését, annyival kevésbbé, mivel némely Traktus, mint a kecskeméti, erdőmelléki (vulgo vértesaljai) tolnai és váci szinte Senior nélkül volt. A váci Traktusnak volt ugyan szavazattal választott Seniora, Veresmarti Sámuel, ki Marosi Mihály helyébe tétetett: de még nem volt fölavatva. Ezen elhagyatott állapotban egy katona ember, az egyházaink körül annyi érdemet szerzett gyóni Halász Péter fogta föl a Superintendentia ügyét s az előkelőbb ekklésiák, mint Kőrös és Kecskemét egyházi és világi fejeivel, s egyszersmind a solti Traktus Seniora Debreczeni M. Jánossal sűrűbben érintkezvén, igyekezett azoknak lelkét fölrázni, hogy gondolkozzanak a megüresült Superintendensi és Seniori székeknek betöltéséről. Midőn azonban ez irányban megindult a mozgalom, egyes egyházak prédikátoraiban az a gyanuság támadt, mintha a világi renden levők a prédikátorok szokott szavazatainak elmellőzésével, egyedül a maguk kívánságuk és szabad tet-1 Veresmarti L. Péter az 1734-dik évben következő sorokat írta a kecskeméti anyakönyvbe: «Szegény Veresmarti L. Péter a kecskeméti ref. ekklésiában huszonkettedfél esztendők forgása alatt fáradozó egyházi szolga, testében a Krisztus Jézus bélyegei — erőszakos munkái miatt megszaporodván, azokkal együtt megvettetik, az ekklésia szolgálatra tovább nem marasztatik, 27-dik áprilisban az ekklésiától elbúcsúzik, jámbor és hűséges szolgálatát senki még csak meg sem köszöni, maga költségével készült világi nyugodalmának bárkájában 15-dik máji, kisérteteinek özönvizei elől nyolcad magával betakarodik.» Papi szolgálaton kívül lévén is folytatta azonban az esperesi és két utolsó esztendejében a Sup. főjegyzői hivatalt is. 3 Az Ungvári Gergely püspök életrajzában közölt s csinos kerettel nyomatott papi-diploma minden változtatás nélkül használatban volt még Virágh Mihály püspök idejében is. iMikor szerkesztetett újabb szöveg? nem tudom.
