Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
50 hassa a következő maradék s nemzetség, hogy nincsen nekik részük a mi sz. egyességiinkhüz. Azért ha kegyelmeteknek úgy tetszik, nemcsak megmaradjon azon sz. unió közöttünk ennekutánna is, hanem megváltozhatatlanul meg is erősíttessék, mely szerint a terhesebb ügyekben, és veszedelmes gonoszokban kegyelmeteknek mind igazgatást, mind vigasztalást, s mind a tehetségig segítséget unitis viribus nyújtani készek leszünk, s maradunk, valamikor kegyelmetek kívánja, és a szükség kivált e veszedelmes időkben, melyekre naponkint viradunk, kényszerít; melyekben bizonyára ha valaha szükséges volt, most sokkal inkább a .lesus Kristusnak ama törvényéhez és parancsolatjához ragaszkodnunk: „Ebből ismertettek meg, hogy az én tanítványim vagytok, ha egymást szeretitek“; — mivel jelen láttatnak lenni azok a gonoszok, de quibus Christus Dnus os veritatis pridem praemonuit: „gyűlöl titeket ez a világ“ stb. Jan. 26. és viszont: „a ki titeket megöl, azt véli, hogy Istennek kedves“ stb. Jan. 24. Mikor kegyelmeteket ezekről a Jesus Kristus szerelmében tudósítjuk és válaszolása után elvárakozunk: ajánljuk kegyelmeteket az atya kegyelmének, a fiú szerelmének és a sz. lélek velünk való közösülésének mindörökké. Amen. Kegyelmeteknek az Úr munkájában szolgatársai a dunamelléki venerabilis Superintendentiában közönségesen. Data© Monorini 1731. íebr. 16.“ (L. S.) Replica: „Viro Dei Celeberrimo ac Doctissimo Dno Johanni Patai, Ecclesiae Christi Szigetszentmiklósini Collectae Pastori, bene de eadem merito Ecclesiarum Cis et Ultra Danubinin sitarum Inspectori vigilantissimo et pietissimo Dno Patri in Christo, debita obedientia venerando.“ „Az úr orcájának világossága legyen kegyelmednek terhes dolgai között való igazgatására, erősítésére és vigasztalására, szívesen kívánom. Tiszteletes nagy jó Uram ! A Christus Jesusnak bölcs választása szerint az anyaszentegyháznak igaz ítélettel való igazgatására és építésére előállíttatott férfiú ! Elvettem becsülettel a kegyelmetek hozzám küldött levelét, mely is fataliter érkezett hozzám, mikor szinte más napon, másképen is némely dolgoknak eligazítására a Tiszt. Atyafiaknak együtt kellett lenni. Kiknek is szemök láttára és fülök hallatára elolvastam, melyben semmi hiba nem találtatott, és a melynek senki ellene nem mondott. Én mindgyárást felküldöttem Tiszt. Mocsai uramnak Nagy-Harsányba. Igaz dolog, mi is szerettük volna a jelenléteit, ha a megírott okok ellent nem álltak volna; — ha azért elmaradásunk így esett, arról nem tehetünk. Senkire nehézségünk nincsen, a dolgot approbáljuk, az Uniót megtartjuk, az anarchián nem kapunk, dependentiam debitam observaturi. Ceterum kívánjuk, hogy az úr dicsőítse- • ..J*'
