Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

nált az egyház bensejében elharapódzani akaró bajok gyökeres orvoslása végett.

Midőn pedig éles szablyával őrködtek az egyház benső tisztasága fölött s erősen gyomláltak, hogy mindenek ékesen és szép rendben legyenek az eklézsiában: ugyanakkor a kívülről jövő támadások elleni védekezések, a kormány által a protestánsok ellen elkövetett jogtalanságok és sérelmek orvoslási módozatainak megállapítása is állandóan s a legélénkebben foglalkoztatá az egyházkerület fejeit s előbbkelőbb világi férfiait. A Superintendens évrŐl-évre egyik tanácskozmányt a másik után hívta össze s azok folyományakint egyik küldöttség a másikat követte Bécsbe.

A halomra gyűlt s folyton szaporodó vallási sérelmek miként orvoslásának égető kérdése mellett a Superintendentiák kikerekítésének napirenden levő ügye is gyakori tanácskozás tárgyát képezte és erős hullámzásban tartotta a kedélyeket. Az 1735. mart. 8-ra összehívott szigetszentmiklósi Conferentián Patai János és a jelen volt Seniorok ezen határozatot hozták és vezették jegyzőkönyvbe: „A Superintendentiának eddig igazgatásunk alatt volt határaihoz és területéhez erősen ragaszkodunk, megrövidítését nem engedjük és tűrjük; s ha az ellenünkre mégis megtörténnék: a bécsi Ágens évenkénti javadalmazásából ránk eső 100 tallérnak fizetését beszüntetjük". Már egy hónap múlva pedig a nagy-kőrösi Conferencia, melyben világiak is részt vettek, Losonczi Darvas Józsefnek írásban adott terjedelmes utasításában Nógrád, Nagy-Hont. Bars, Heves megyék mellett a Nagy-Kunságnak is a dunamelléki egyházkerülethez csatoltatását kívánta, s a nyeremény fejében kész volt a komáromi egyházkerületnek átengedni a külső-somogyi egyházakat. Ugyanazon év novemberében Dorogon újra mást határoznak, jelesen ezt: „Maradjunk abban az állapotban, melyben eddig voltunk s jelenleg vagyunk, és attól csak egy hajszálnyira sem kell eltérni“.

A küldöttségeknek gyakori Bécsben járása s ottani lioszszasb tartózkodása, bár mindenkor világi főuraink voltak azoknak tagjai, tetemes kiadásokkal voltak összekötve, melyek viselése alól nem vonhatta ki magát az egyházkerület. Minthogy pedig az eddigi módon és mennyiségben begyűlni szokott alamizsna-pénzek nem voltak arra elégségesek: az 1736. május

9-én Szigetszentmiklóson elhatároztatott egy nagyobb Cassának fölállítása és pedig főként gyűjtés által és aként, hogy az egyes traktusokban erre alkalmas prédikátorok járják be az egyházakat. Az így begyülendő pénznek kezelésével pedig Beretvás István körösi tanácsnok és Pataki István ottani főjegyző lettek megbízva.

Ez utóbbi intézkedés éle egyenesen a Superintendens ellen irányult, s annyival mélyebben sérthette őt, mert az irányában