Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
"jţsrc műnk, mind Prédikátorunk s mind Mesterünk volt, és midőn hajdani templomunkat kuruc háborúban a rácok föl égették, annak helyére a most levágott templomunkat Méltóságos Volkra veszprémi püspök és akkor földesurunk nögatásábul minden ellenmondás nélkül még pesti commis&io előtt építettük; és igy a mi csepelyi templomunk nem pesti comniissio után való. A mi illeti följelentett templomunkon tött újításunkat, az úgy esett, hogy majd három esztendeje, a mikor két plébánus bizonyos dolog végett helységünkben megfordult, azok templomunknak romladozásra való hajlandóságát szemlélvén, intették akkor körülöttük megfordult embereinket, hogy a templomot igazítsák meg, másként pálcát érdemelnek. Erre nézve mi is felindulván, mintegy 15 vagyis 16 karót a templom falában tőben elrohadt karók mellé földben leástunk, és azokat két szeggel a meggyengült karók mellé szegeztünk s az alját sárral becsapkodtuk, és följebb is, a honnét a sár lehullott, egy kevéssé megsároztuk. De ezért gyenge értelmünk szerint úgy tartjuk, hogy nem vétettünk. Minthogy pedig falunkban négy ház jobbágynál pápista több nálunk nincsen, mink pedig ötven háznál is többen vagyunk, — más az, hogy Ns Somogy vármegyében már egynéhány esztendőktől fogva sok templomokat foglaltak el, ha tovább is úgy foly dolgunk, félő, hogy több-több sérelmünk ne érkezzék. Azért kérjük alázatosan Tts Agens Urunkat, méltóztasson dolgunkat szívére venni és sérelmes igyünket Felséges Asszonyunk eleiben alázatos instantia által terjeszteni, s orvoslását hathatósan kimunkálódni. Melyért az Isten bő áldással megáldani az Urat fogja, mink is szíves fáradozásirul el nem feledkezünk, állhatatosan maradván alázatos szolgái Csepelyen Tts Ns Somogy vármegyében levő helységben lakozó Helv. Confession levő lakosok közönségesen.“1 28 helységbeli Helvetica Confession levő keresztyén ecclesia felől Írásában ezt tette le 1646 esztendőben Tiszt. TJjkéri Gergely úr, akkori ürögi h. confessiónkon Ecclesiának prédikátora és a két tartomány, u, m. Tolna és külső somogyságbeli egynéhány Ecclesiáknak seniora, az atyafiaknak szegödségrül való laistromában: «Csepely s Teleki. A csepelyiek az ő elébbeni szokásuk szerint tiz esztendőstül fogva minden lélektül tiz-tiz pénzt adnak, valami abból telik, abban vagyon mind sava, mind szalonnája. -Négy hold búzát vetnek.» Ezekről irt tanúbizonyság levelemet nevemmel és pecsétemmel megerősítve kiadtam Fölső-Nyéken Anno 1749 die 29. novembris. Fábián Gitzei Sámuel mpr. a feljebb említett két tartománybeli némely ekklézsiákn ak méltatlan Seniora. (L. S.) (A dunamelléki egyházkerület levéltára : C, c köteg. 143. sz„)» E bizonyítványt érdemesnek látám közölni azért is, mert kitölti és kiigazítja a somogyi esperesek névsorát. F. L. 1 Dunamellélti egyházkerület levéltára. C, C köteg 149. sz.
