Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
21 bánom, ha tarthatjátok a Prédikátort, és mások is, csak ő felsége engedelmével legyen“. Ezek a feljebb említett szóládiuk ezeken a beszédeken megindultanak 1750 elején, és Tiszt. Giczei Samu Sénior uramhoz mentenek, hogy prédikátort avagy csak levitát rendeljen nekik, és ő kegyelme ismét a Szele György nevii atyafiat rendelte, de azt a Tts Szolgabiró admoneálta és nem mert fungálni. Azért Tiszt. Giczei ur Lepsényi János nevű Tiszt, atyafit rendelte oda és ez öt hónapig ebben az esztendőben szolgált köztük. Sokszor admoneáltatott, hogy onnan elmenjen, de a szóládiak erősen biztatók, hogy ne féljen, csak tisztit kövesse. Ezért a Tts Ns vármegye circiter 200 fölszedett emberekkel együtt katonákat küldött a prédikátorra, hogy megfogják, és 6 juli hajnalban a parochiára reá is mentenek, de a prédikátor (a quartélyos német megsúgván neki a dolgot) egy szűrben és fekete süvegben öltözvén és két ember titkon a lárma közül eliktatván, a szőlők árkában maradt meg. A község a lármában azt gondolván, hogy a prédikátor a parochialis házban valahová rejtette magát, azért a parochialis házat tehetségek szerint oltalmazták botokkal és kövekkel. Egy asszonyi állat először kővel közülök meghajított egyet. Erre a kit meghajítottak, az azt kiáltotta: „tüzet!“ és rájuk lőttének és actu mindjárt egy terhes asszonyi állat meglövettetvén, a földre esett és meghalt. A gyermek még mozogván benne, ismét belelőttenek. A többi a lármában oltalmazván a házat, hetvenliárman megsebesíttettenek és rajtuk erőt vevén, sokakat összekötöztenek és Tapson nevű tömlöcbe vetettének és talán még most is ott tartatnak. A principálisokat, kivált a kik Bécsben voltak és a kiknek a prédikátor bevitetésére akaratjuk volt, mind a faluból, mind a vármegyéből proscribáltanak. A proscriptusoknak nevek ezek: Oláh Albert, Bodó János, Bodó Miklós, Bodó István, Bodor Gergely, Gál Gergely, Bojtos András, Lőrinc Mihály, Nagy Mihály, Bojtos Miklós. Paczkó István öreg ember kimentette magát, hogy nem volt akaratja a prédikátornak bevitetésében. Azért a tömlőéből kiszabadították. Három pedig elszökött. Mivel aratásban esett ez a casus: megengedtetett az uraság tisztjeitől, hogy a proscriptusok búzájukat felarassák, ad ulteriorem revisionem Inclyti Comitatus. Ezek örömmel felaratták mint maguk jószágukat, de mikoron hordani kellett volna, csak az arató részt adták ki nekik belőle, a többit pedig az uraság számára betakarták. Bodó János nevűnek pedig, a ki Bécsben járt, lábán megégették a búzáját. A mint itt nálunk (a püspöknél Kőrösön) levőn, előttünk maga ezeket
