Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

£4-2 6o. Az kik a pápista templomokat gyakorolják, no legyen senkinek is szabad rágalmazni, mocskolni s akár­miképen is csúfolni vagy azoktól tilalmazni sub poena fi. 12, a ki elköveti toties quoties tartozik az megírt bünte­tést megfizetni, melynek fele az megsérült félé, fele pedig az templomé. 7o. Én is egyházi és plebánusi hivatalomban valami­ben szolgálatom kívántatik, tartozom magam vagy káplá­nom elkövetni és szolgálni. Mely punctumoknak állandó megmaradására és elkö­vetésére ezen megyegyezett akaratból lett accordátokat és egyezésünket subscriptiónkkal és pecsétünkkel megerő­sítettük. Datum Gyöngyös die 3 august. Ann. 1714. Árok­­szállási József csudányi prépost, egri kanonok, patai espe­rest és gyöngyösi plebánus. Lévai István mostani helvetica ecclésiának öreg gondviselője. Komiáthi Gábor, azon lielv. ecclésiának kis gondviselője.“1 A plebánussaí kötött ezen egyezség azonban nem men­tette meg őket a további méltatlan bántalmazásoktól, még kevésbbé felejtethette el velük egyházuknak egykori virágzó állapotját, minélfogva most a megyén, majd a királyi trón előtt, majd a pesti commissio előtt látjuk őket, a mint pana­szolják a múltban és jelenben szenvedett iszonyú sérelmei­ket; de nem nyertek sehol orvoslást. Az 1721-ben még 400 lelket számláló gyöngyösi ref. egyház nem nyerte többé vissza őtet jogosan illető javait, a ref. hívek vallásuk szabad gyakorlatától továbbra is megfosztva lettek; nemcsak, hanem koronkint lelket elkeserítő bántalmazásokat voltak kénytele­nek kiállani.2 így a kecskeméti egyházmegye régi jegyző­könyve a többek közt ezt beszéli róluk: „1752 januar 26-án a Gyöngyösön tartott megyegyülés alkalmával a nemesek közül némelyek s kiváltképen Rajcsi Mihály a gyöngyösi reformátusoknak pártjokra kelvén, midőn azt hoznák javaslatba, hogy a negyedévenkint fizetett 100 ft helyett 25-öt fizessenek a plebánusnak : Barta Ferenc plebánus dühösen mondott ellene a javaslatnak, mondván : „se perditarum haereticarum animarum pretium non leva­­turum. Praedecessores etiam suos pessime fecisse, quod simile haereticarum animarum pretium perpotaverint“. Majd pedig martius havában a katedrából arra biztatá híveit, hogy a velük szembe jövő eretnekeket eként köszönt­sék : „ihi kúria! ihi kúria!“ Május 17-dikén tartott predi­­kátiójában így oktatá híveit: „a kálvinista és lutheránus embert ne átkozd meg, keresztyén hivő, mert az is isten 1 Egybázk. levéltár. G köteg 151. sz.- Pesti commissio j.-könyve I. kötet 505. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom