Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
23 vast (lamoklesi kardként függőitek a szabadon gondolkozók feje fölött s lidércnyomásként nehezedtek a szivekre, mert a kiknek hatalmukban volt, de érdekükben is állott megvalósítani azokat, még mindig a közelben tartózkodtak. 1531-től fogva — mint közönségesen tudva van — az Ozmán fegyverek által visszaállított János királyi udvara állott Budán, s a király oldala mellett legelső sorban korlátnoka Brodarics István váci püspök és a franciskánus barátcsuhából Kelemen pápa által kibujtatott Frangepán Ferenc kalocsai érsek és egyszersmind inquisitor. Zápolya már az 1525-dik évi rákosi gyűlésen is eléggé kimutatta, hogy kész a protestánsok alá égő kanócot rakni, s hogy mint király sem változott érzületében, említett rendeletén kivül bizonyítja Dévai esete is, kit, midőn bécsi fogságából szabadulva Budán vonta meg magát, az evangeliom hirdetéséért undok börtönbe vettetett. Dévainak budai fogságát Skarica Máté ekként adja elő: „Dévai, János királynál az uj tudomány tanítása miatt, mint eretnek bevádoltattatván, a halálra Ítélt bűnösök közé tömlöczbe vettetik. Történt azonban akkor, hogy egy kovácsot is ugyanazon tömlöczbe vetettek a miatt, mert a király lovát rosszul vasalván, megbénította, melyért a király felette megbosszankodván, azon esetre, ha lova meg nem gyógyul, a kovácsot halállal büntettetni parancsolta. A fogházban azonban szokás szerint különféle beszélgetések eredvén, Dévai a kovácsot az evangeliomi tudományba teljesen bevezette; e közben pedig a ló előbbi gyorsasága is visszaállván, a kovácsnak hiriil viszik, hogy lépjen ki a fogságból, Dévait, mint elevenen megégetendő eretneket ott hagyván. Azonban mindeneknek s magának a királynak is meglepetésére a kovács nyíltan kijelenté, hogy ő Dévaival ugyanazon valláson van, vele együtt halált szenvedni kész stb., igy aztán mindketten békével szabadon bocsáttattak. Ezt — úgymond Skarica — egy szemmel látó és felette igazmondó tanú beszélte el nekem több Ízben.“ A közelkoru s tanúra hivatkozó Skaricának legendaszerü előadására, ha történeti szempontból keveset építhetünk is,1 annyi minden kétségen túl van, hogy Dévai az evangélium hirdetéséért Budán is szenvedett fogságot, mert maga mondja, hogy ő mind Ferdinándtól, mind Jánostól szenvedett rablánczokat és fogságot.2 Brodaricsot és Frangepánt főpapi állásukon kivül anyagi érdekeik is sarkalták, hogy mindent elkövessenek a prot. val-1 Skarica Dévainak ezen fogságát Kassán történtnek mondja, de tévesen, mert Kassa ezen időben Ferdinánd uralma alatt állott. 2 «Praedicationismeae testis est utraque Pannónia, uterque Rex Ungariae, quorum — gratia Deo — expertus sum indignationem, insuper vincula et carceres.» Dévai levele Bebek Imréhez 1535-dik évben pünkösd ünnepén.
