Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

ártatlant az cégéres hitihagyottak igájábul, a melyet úgy eselekedhetik, ha mind az innocens personának ártatlansága s mind a malefactornak gonoszsága és quoad evidentiam et quoad sufficientiam rei comprobáltatik. Amaz szerint: Contraria juxta se posita magis elucescunt. Ez ilyen evidens et suffieiens comprobatio penigh az szent-széken nem obstans casusnak — mint kegyelmed Írja, hanem movens causa divortii neveztetik.

Az mi penégh az kglmetek okoskodását nézi: secularis magistratus által kellett volna elsőben az malefactornak halállal büntetődni etc. Effelöl igy resolválok kegyelmeteknek : Adná az Isten hogy ezt így követhetnénk el, kevesebb búsitások volna az egyházi Tiszteknek. Más az, hogy mi senkit az Secularis Magistratushoz való meneteltől nem tiltunk, sőt sz. Pállal Rom. 23. mindeneket, hogy azokhoz illendő engedelmeskedéssel és méltó böcsülettel legyenek, tisztünk szerint intünk. De hogy az ügyeseket ügyeknek revideáltatására olyatén Magistratushoz, a nová mind Istennek, mind nekünk teccik, recurrálni cogáljuk, non est integrum; mivel megtörtént ez is e nyomorult földön, hogy ilyenkor az malefactor az keresztyén Magistratuson kívül máshova folyamodván, száz pénzen váltott iliegitimum divorciumát reánk hozta, és az közelebb való hatalmasságok által az mit szintén akart, azt tétette az egyházi embereken, melyet mégh mostan is szívünk fájdalmával szenvedünk naponként.

Továbbá, az divortium nincsen szinte oly stricte az mi religiónk szerént a kglmetektől praenotált rátióhoz köttetve, hogy pro semper et ubique simpliciter et absolute annak úgy kellene lenni;... divortium non esset divortium

— theologice szólván —, nec daretur locus in Ecclesiastica sede Causarum repudii et divortii amplius tractandi. Idvezitőnk is szólván relate ad Causam divortii, nem igazítja stricte az innocens personát ad potestatem Secularem, Máté V: 32 et XIX: 9. Szent Pál is az hitetlen férfiúnak igájábul (minémű e P. Mészáros János) kimenti az ártatlan feleséget I. Cor. VII : 15. A mint hogy idvezitőnk is az paráznáiul (a minémű is P. Mészáros J.) elválasztja az tiszta életű személyt. így pronunciáltatott azért — ha kglmed kívánja tudna

— liberának az innocens persona az Ecclesia által s tovább is ennél az ecclesiastica. jurisdictio nem procedálhat.

Hogy penigP. Mészáros János mondása után írja kglmed: Az vásárheli Prédikátor Uram copulálta, — ez is semmit P. M. János terhén nem könnyebbít (mind hihető, hogy nem tudván, hanem magához hasonló torka mellé szóllő emberek gonosz informátiójok által csalatott e dologban 5 kglme, a mint ezen utón akármelyikünkön is megeshetik),