Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
180 a sz. koronát, hogy az város nem akarja ő kegyelmét tartani, mert erejével nem éri föl a szolgálatot. O kegyelmének egyenlő akaratával arra ment az ő kegyelmek tanácsa, hogy még esztendeig tartsa el a város ő kegyelmét s az ifjú prédikátorok közül egyet ad ő kegyelmének segítségül melléje, az melyet szeretünk. Megadta ő kegyelmek, sok fáradsággal kellett behoznunk & szilylyenségben kellett szegényt tartanunk köztünk, esztendeig püspök urunknak egészen meg kellett adnunk az ő kegyelme fizetését, a segítő prédikátornak a sz. korona fizetett. O kegyelmének újabban esztendeje kitelvén, minthogy két prédikátor tartásához erőtlenek voltunk, kértük az böcsületes püspök urunkat, hagyja meg ő kegyelme köztünk az ifjú prédikátort. Minthogy ő kegyelme eszébe vevén, hogy ki kell költözni közülünk ő kegyelmének, nem volt ő kegyelmének ahoz kedve; úgy vagyon, tagadhatlan dolog, Ígért ő kegyelme prédikátort, az kit Isten tudja ha lett volna-e vagy nem ? A város ezen megátalkodott, azt találta rajta: mit fáradunk azért nagy költséggel messze földön? Az ki helyünkben vagyon, azt az szent korona elígérte volt egy faluban, érte is jöttek volt. Az szegény prédikátor szent koronához kötött hitinek megfelelt volna, el is ment volna a szent korona végzése szerint, de minthogy az város szerette szolgálatját, eleibe állott és nem bocsátotta el. Most immár előbbeni jó tettünkön felül reánk fordították haragjukat az egész szent korona; kiváltképen a szegény prédikátor urunkra. Miképen kellessék megbékélnünk velük mind magunknak s mind prédikátorunknak ? tanácskérdés nagyságtoktul, uraságtoktul és kegyelmetektül, s az egész nemes vármegyéiül; előbbi velük való jótéteményünkért ha vagyon módjuk ő kegyelmeknek reánk való és prédikátor urunkra való haragjokban, avagy nincs, mert ha arra nem mehettünk, az kit ő kegyelmek akartának volna, megvetöttenek bennünket. Isten tartsa nagyságtokat, uraságtokat és kegyelmeteket kedves jó egészségben fejenkint. Datum ex Pathav 26 die maji 1657. Pathai főbíró Markus Imre mind az ő nömös esküdt-társaival szolgál szeretettel nagyságtoknak, uraságtoknak és ti kegyelmeteknek.“ 1 Miben nyilvánult a sz. koronának a pataiak iránti haragja és megvetése, s mi következménye lett e levélnek V nem tudjuk; épen úgy mint azt, hogy mi lett további sorsa az öreg püspöknek? Megmaradt-e tovább is Patajon, vagy kezébe-1 Pestmegye levéltára. Politikai acták. III-ik köteg.
